Társtalanul

Kezdhetném azzal, hogy itt sínylődöm Magyarország majdnem tetején, de úgyis tudnátok, hogy ez nem igaz. Egyáltalán nem sínylődöm, élvezem az édes semmittevést, a telefonmentes napokat, mondjuk az akadozó internetet már nem annyira. Tegnap, azaz hétfőn érkeztem meg gyermekkorom…

..., még annak is, ha az ember főnöke egy névnapi italozás közben hülyeségeket beszél. Tegnap még nagyon bántott a dolog, ma úgy döntöttem, megint csak jót tett velem. Szóval az előzmény, ami a korábbi bejegyzésekben is olvasható, hogy eléggé túlhajszoltam magam, sok a meló,…

Elég sokat káromkodom, ez a hajszoltság és a tehetetlenség jele. A tehetetlenségé, amit egyrészt a sok értelmetlen, jelentést gyártató hivatallal szemben érzek, másrészt meg a politikai dühöm miatt. Ha lehet, kimaradok a politikából, de mondhatni, begyűrűzik hozzám. Ma…

A buszon beszélgettem nyugdíjas kolléganőmmel, elmeséltem neki, hogy mostanában szkájpolni és csetelni szoktam egy fiú ismerősömmel. Egy idősebb hölgy olyan csúnyán nézett rám! Úristen, mit gondolhatott?!