Hú, de rég nem írtam már ide! Élem az életemet, dolgozom, sokat, idegesít már ez a hajtás és várom, várnám a nyugdíjat, de még 5-6 évem van addig. Remélem megélem. Kisebb-nagyobb nőgyógyászati problémák miatt elmentem a megyeszékhelyen található magán szűrőcentrumba, mert úgy éreztem, itt helyben nem találok megoldást. Amúgyis lejárt az éves rákszűrési eredményem, esedékes volt amiatt is. Egész olcsón megúsztam, 14 ezret fizettem, s alapos volt a vizsgálat. Amikor megmondtam az orvosnak, hogy méhpolip miatt már kétszer volt egészségügyi kaparásom, rögtön ultrahangot javasolt. Nem kellett beutaló, nem kellett napokat várni, tülekedni az ajtónál a terhes kismamákkal, hanem egyszerűen átmentünk a másik szobába. Hát nem nyugtatott meg. Van 2 valami a méhemben, a képen tumornak van írva, jó, tudom, azt mondta valószínűleg polip, de emiatt be kell majd feküdnöm 2 napra, hogy megkaparjanak és elküldjék szövettanra. A cukrom aggasztotta, 12-14 körül van. Amíg megjön a rákszűrés eredménye, ez kb. 2 hét, nagyon gyorsan leállok az édességgel, próbálok egészségesen élni. Remélem negatív lesz az eredmény és az altató orvos is elvállal, akkor mehetek a kórházba. Nem nagy öröm, szegény anyu hogy idegeskedne, ha élne. :( Pár ismerősöm felajánlotta, eljön velem, de mondtam, nagylány vagyok már, elintézem egyedül. Sok a munka, de leszarom, most az egyszer az egészségem fontosabb a munkahelyemnél. Nem szeretnék még meghalni, tudom, más se, imádom ezt a lelakott lakást, a klassz turkálós ruháimat, a Tchibo-s táskáimat, az internetet, az utazásokat, nem beszélve jó pár emberről. Holnap délután utazom megbeszélni, hogy ki fog műteni, mert az orvosom kisbabát vár és műtőbe már nem mehet emiatt, de beajánl valakihez. A műtét ingyenes, azt viszont nem tudom, mennyit illik adni, illetve felszámolnak-e valamit a hotelszolgáltatásért, mert nem abba a kórházba tartozom.

Ja, a tanár exem még mindig hívogat, igaz, spam-be tettem, de látom, a múltkor üzent a szolgáltatójával, hívjam vissza, mert fontos. Azt hittem, valami komoly gond van, visszahívtam, hát az volt a fontos, hogy még mindig szeret, meg nem fogadnám-e be a cicáját? Nem és nem. Nem akarok találkozni vele, a cicát sajnálom, remélem ha tényleg helyet keres neki, akkor talál. De szerintem csak alkalmat keresett volna a velem való találkozásra.

Szurkoljatok nekem, hogy rendbejöjjek, a társkeresés most amúgy is háttérbe szorul, le is léptem a twoo-ról, rossz véleményem van az ott keresgélő férfiakról. Legalábbis azokról, akikkel -egy-két kivétellel- beszélgettem.