Nem sok beszámolni valóm van. Lehet, hogy ismétlek is dolgokat, akkor elnézést kérek. Elmegyek Debrecenbe egy picit pihenni, egyedül. Lehet, hogy valamelyik nap találkozom ott egy netes ismerősömmel, aki a közelben lakik. De ez még egyáltalán nem biztos. Csak beszélgetős találkozást tervezek, annyira nem ismerem ezt a férfit, túl sokat nem szoktunk csetelni, reggelente beköszön, este meg elköszön. Gáborral beszélgetünk, meg lájkolom a beírásait egy bizonyos oldalon, ahol jól akar szerepelni. Kis túlzással még a szerelmi ügyeimet is vele beszélem meg, már csak azért, mert igazából nincsenek is szerelmi ügyeim. Őt nem zavarja, jó haverja vagyok, szerelmének nem tekint(ett), ez van. Kezdem elfelejteni, mint férfit. Viszont sokat beszélgetek egy ózdi férfivel, nem tudom, alakul-e valami belőle. Némely témában picit elvont, az én érdeklődésem meg leszűkült néhány témára az utóbbi időben. Zene, utazás, internet, kapcsolatok... Úristen, hová lett a régi énem! Azt mondta tegnap, hogy nekem is ..na mindegy, majd máskor leírom.
Szóval arról cseteltünk, hogy ment egy szám és az olyan pároknak szóló volt. Mondtam Neki, hogy neked való szám, mert neked van kapcsolatod, de nekem nincs és erre azt mondta, neked is van, csak még nem vetted észre. Hát ha Ő úgy értette, ahogy én szeretném, akkor jó lenne. Tudok is vele beszélgetni, tetszik a humora, meg közel is van. Régen ismertük egymást, most még nem találkoztunk. Ma nagyon ideges voltam, sok volt a meló, meg kapkodni is kellett, s ha feszült vagyok, olyan dolgok jutnak az eszembe, amik megnyugtatnának. Na, nem bánnám, ha összejönnénk, hogy érthető legyek.
Hullámvölgy. Ma nagyfőnök előadta, hogy mindegy, hová utazik az ember, csak az nem mindegy, kivel. Viccesnek szánta, de az én nagyon gyenge lábakon álló kedély állapotomnak elég is volt. Ahogy kitette a lábát az irodából, majdnem rámjött a bőgés, hogy én egyedül megyek. Annyira utolsó lennék, hogy nem tudok magamnak párt találni? Annyira vágyom már a szeretetre, hogy attól félek, nehogy meggondolatlanul belebújjak valaki ágyába, azért, hogy ha arra a kis időre is, de azt érezzem, valakinek kellek.
Az ózdival nem lesz semmi, ő csak beszélgetős, kiderült, ráadásul valószínűleg unja a nyavajgásomat. Lélekgyógyásznak szerettem volna használni. Hát arra már rájöttem, csak akkor kellesz valakinek, ha vidám vagy, gondtalan, mosolygós, magabiztos. Na, én egyik sem. Úgyhogy vagy elfogadom valamelyik komolytalan férfi ismerkedős ajánlatát és feladom elveimet, de legalább a testemnek jó lesz, ha a lelkem magányos is marad, vagy maradok egyedül, mint Gábor előtt, 17 évig. Már az előbb kibőgtem magam, annyira egyedül vagyok és ilyenkor szenvedek, mert tudom, senkinek sem vagyok fontos. Senkinek sem kellek. Most sajnáltatom magam, legalább egy icipicit sajnáljatok! Hogy miért nem voltam jó Gábornak?! Mennyivel egyszerűbb lenne az életem, a bonyolultsága mellett.
Hú, ez egy nagyon "vidám" utazás lesz. Nem tudok aludni, pedig már fél 10 van. Bevettem egy xanaxot. De most csak egyet! Már tiszta vörös a szemem, rég bőgtem ennyit, most a változatosság kedvéért Gábor miatt. Lehet, még mindig szeretem? Kitett a fészre egy József Attila verset. Gyönyörű. Csak nem nekem szól. Nem tudom kinek, lehet, ő is csak úgy tárgy nélkül szenved, mint én?
Debrecenben. Fő a biztonság. A blokkot lefotóztam és elküldtem Gábornak, na nem rossz indulatból, hanem azért, mert pontokat gyűjt vele. Le lehet vásárolni a neten. Hát ilyen a kapcsolatunk. Baráti. Csak szerintem én még most is őt szeretem. Az isten bassza meg ezt a kurva életet!
Nem is rossz ez a wellness, csak az a baj, holnap már letelik. Míg ideértem, addig volt szar, mert mindig az volt az érzésem, Makóra megyek és vár Gábor. De aztán este már jobb lett, másnap meg teljesen kisimultak az idegeim. Sok tervem volt erre a hosszú hétvégére, nem minden sikerült, majd el kell még egyszer jönnöm. A Déri múzeumot felújítják, a szökőkutak még nem működnek, de a többi dolog, amit láttam, meg fotóztam, az klassz volt. A fészbukot feltöltöttem a fotóimmal. :) Az óvszerre nincs szükség, de nem is bánom, mondtam Gábornak, majd felfújom lufinak. Mert beszélgettünk... Az ő lánya vízibombát szokott belőlük csinálni, ha nála van látogatóban. Mennyire más idők, én apunak még beszélni sem mertem volna ilyesmiről! Közben a twoo-n egy miskolci hapsi mindenáron össze akar jönni velem, mondtam, nős emberrel nem, de azért jól esnek a bókok, meg ami igaz, igaz, jót szórakozom rajta. Megkérdeztem ma is, hány nőt szédít egyszerre? :) Mert jól esik, hogy azt írja, gyönyörű vagyok, de azért hülye nem, hogy elhiggyem, ezt komolyan írja. Van tükröm, meg önkritikám. Igaz, ő meg csak a legjobb képeimből készült válogatást látja. Na, ki is a nagyobb szélhámos??? Azt mondja, Debrecenbe ő is elvitt volna, meg a csúcsra. hihi, hehe, vagy szögediesen höhö. Kell egy kis bolondság.
Érdekes, hazaértem és visszatértek a hülye gondolataim. Közben vitázom magammal és sikerült magam lebeszélni Gáborról, mert akármit is gondolok most róla, meg bármilyen aranyos is, ha beszélgetünk, csak szakítottunk már és nincs értelme foglalkozni a dologgal, mert megint csak zsákutca lenne. Lehet, működne valameddig, de aztán újból kikészülnék. Mert már megint kezdek idegeskedni és annak semmi értelme. Ne én bomoljak már egy hapsi után, bomoljon már az értem!! S olyat kell keresni, aki megfelel ennek a kitételnek.
A kocka el van vetve. Megalkudtam magammal, feladom eddigi elveimet és .... Kevesebbel is beérem, mint a világmindenség. :)
De már nagyon várom azt a "kevesebbet". S ő is várja, az a lényeg. Naa, ennyit erről a dologról, ha jól sikerül majd az első "randi", kiteszem ide a vigyori fejeket, de még várni kell pár napot. S aztán erről a dologról több szó nem esik, mert ahhoz túl bonyolult. Már nem az én részemről. De döntöttem, belevágok.
:) :) :) :) :)
Szóval belevágtam. Normális esetben az embernek van egy 3in1 hapsija. Aki egy személyben barát, lelki társ és szerető. De ilyet szinte lehetetlen találni ennyi évesen. Most nekem van 3. Kettő csak virtuálisan és csak beszélgetős. Gábor szinte felszabadult, mióta tudja, van valakim. Ma is mondom neki, vagyis hát írom, mert inkább csetelünk mint szkájpolunk, hogy milyen furcsa, mennyi mindent meg tudunk beszélni. Kérdezi, miért furcsa? Hát, mondom, mert mások szóba sem állnak egymással a szakítás után. Erre ő, miért, mi nem szakítottunk, csak szex nincs, de attól barátok vagyunk! Hát igen, ez vele a helyzet. Tulajdonképpen mindhárman tudnak egymásról, de nem beszélem ki egyiket a másiknak, csak elmondtam és kész. Az ózdi csetpartneremmel is jó a kapcsolat, vele egész más a témánk, mint Gáborral, de szeretek vele beszélgetni, néha ugratjuk egymást, elmélkedünk mindenféléről. De szigorúan baráti alapon. A harmadik, na ővele nem beszélgetni szoktam. Különböző okok miatt nehéz összejönnünk, de ha sikerül, az tényleg maga a csúcs. Mivel tudom, hogy ismerősök is olvassák, nem részletezem. De ha fiatal koromban sikerült volna egy ilyen hapsit kifognom, merő élvezet lett volna az élet. Na azért most sem panaszkodom. :) Szóval ilyen bonyolult az életem, majd 80 éves szomszéd néni nagyon élvezi ezt a körülöttem lévő "összevisszaságot" és ő a legnagyobb szurkolótáborom. Már megleste a barátomat. A leselkedőn keresztül. :)
Kedves tánckoktél. Azért kíváncsi vagyok a véleményedre.
