Mióta 4 napos a munkahetünk, azóta többet dolgozunk.:) Összegyűjtöttem a fizetetlen napjaimat és egy részét kivéve, felutaztam Budapestre, rokonlátogatásra. Szombaton reggel mentem és csütörtökön este jöttem. Jól éreztem magam, sokfelé mászkáltam, ami ahhoz képest, hogy 5.000 Ft volt a zsebemben, kész csodaszámba ment. Igaz, az állatkerti belépőt fizette a nagybátyám, ők kapnak üdülési csekket (de jó lenne nekünk is), ez nem kevés összeg volt. Két felnőtt, 2 nyugdíjas és egy gyerek, több mint 7 EFt. Ha jól emlékszem. Többfelé nem jöttek velem, mert már nem nagyon bírnak mászkálni, unokahugom meg dolgozott, keresztlányom meg betegeskedik. Már hozzászoktam az egyedüli sétákhoz. A múzeumba nem jutottam el, tervezni kellett, hogy hová megyek, mert 300 Ft a menetjegy. de azért voltak jó programjaim. Vízibuszoztam a Dunán, megkerülve a Margit-szigetet, elugrottam a MOM parkba és elmentem a West-Endbe. Igaz, semmit sem vettem, bár volt néhány klassz dolog, 27000 Ft-ért egy mokasszin, 6000 Ft-ért egy blúz. De túltettem magam rajta, s vettem helyettük Budán 750 Ft-ért egy sárga pólót és Ózdon 1095 Ft-ért egy vadiúj Mark & Spencer bőrcipőt. Igaz, mindkettőt turiban.
A nagy zajt, a rengeteg autót, a földszinti lakást, ahol nem lehet éjszakára nyitva hagyni az ablakot, nem tudom megszokni. A két aranyos cicát hiányolom itthon. Na meg Dzs-t, a legkisebb, 9 éves családtagot is. Aki elmondja az Elevit terhesvitamin reklámját szó szerint, majd megkérdezi, ez olyan, mint a fogamzásgátló? Mikor mondom neki, hogy nem, ez vitamin, akkor azt nem tudja, mi fán terem. Jópofák ezek a gyerekek. Kár, hogy tudom, szülei milyen érzékenyek, ha valaki mást mond neki, mint amit ők akarnak, így igazán komoly dolgokról nem tudok beszélgetni vele. Ilyenkor hiányzik egy saját gyerek, akit az ember úgy nevel, ahogy ő szeretné. Az anyukájánál még nem volt ilyen baj, arról beszéltem vele, amiről ő akart és azt mondtam, amit én gondoltam. Azt hiszem, én felvilágosult szülő lettem volna. De ezen már hiába is gondolkodom.
Közben indulás előtt a NOD32 ellenére bekapott a laptopom egy jó kis Protector C vírust, s amikor töröltem, ment vele egy programdarabka is. Így lőttek az internetnek, vagyis lőttek volna, ha bentről el nem kérem szanatóriumban lábadozó és/vagy szórakozó kollégám gépét.
Négy óra van, ilyenkor kezd a lakásban nagyon meleg lenni. Pedig vasalnom is kéne. Na, végül felteszek magamról egy képet. A címe: Így pihenek én.
Majd később, mert ezen a gépen nincs Irfanview, anélkül meg nem boldogulok.
Közben este lett, éppen egy aranyos férjfogó filmet nézek. Nem korombeli nőkről szól, de kedvelem a romantikát. Mondjuk vannak benne jó tanácsok, például ha egy férfi nem veszi a lapot, akkor hagyjuk a fenébe az illetőt. Mármint mint férfivel ne számoljunk vele.
