Most este tudtam meg, hogy nyertem egy francia ágyat, matracos, ágyneműtartós, szóval jól néz ki, csak hatodikáig el kell hozni Pestről. Holnap tudom meg, lapraszerelt-e, milyen méretei vannak a daraboknak, céges autóval el tudnám-e hozni, ha ideadják, ha nem, vagy nem férnek el benne a részek, mennyiért tudom megszervezni ennyi idő alatt és fizetés előtt a hazaszállítást. Ez egy feladat. A másik, hogy egy szem magamnak 4 fekvőalkalmatosságom van, kettőtől meg kell szabadulni és átszervezni a lakást. Meg beszervezni valaki cipelőképes férfierőt, lehet, szólok megint a szomszédomnak. Valahogy meg kell oldanom, különben hetedikén újrasorsolják. Ja és ráadásul szombat-vasárnap zárva vannak. Aztán szólni kell az asztalosnak, rakja össze. Jó kis feladatot tettek a nyakamba! De azért szerencsém is van, hogy 1000 emberből pont engem sorsoltak. Jaj, nagyon nehezemre esik a régi daraboktól megválnom, ez is gond, de tiszta bútorraktár vagyok. Na, majd megírom, mire jutottam.
Szóval megoldódott. :)) 6.250 Ft-ért, szinte hihetetlen, hazahozzák Budapestről. Még a cipeltetés a 3. emeletre és egy tízesből van egy francia ágyam. Nem rossz üzlet, ugye? Majd ha itthon lesz, csinálok róla képet. Ja és délután olyan jót aludtam, annyira fáradt voltam, hogy a fejemet nehéz volt tartani.
Más: Hogy rohan az idő! Egyrészről tudom, hogy már rég volt, hisz azóta apu, a kiskutyánk, majd anyu is meghalt, s azóta is eltelt már 6 év, másrészről mintha most lett volna, hogy németet tanítottam délutánonként egy suliban és az első padban ült két kicsi lány, P. Eszter és M. Beáta. Másodikosok voltak, ők voltak a legkisebbek. S most az előbb nézegettem Beáta esküvői fotóit. S ma már ott a lányneve előtt a dr. is.
