Közben kiderült, hogy beszédesnek 5 kiscicája született, szerencsére úgy néz ki, háromnak lesz gazdija, a kis szürkét már el is vitték, a pincében látott fekete pedig másik családhoz tartozik. Olyanok mint az olaszok. Nagy, összetartó família sok gyerekkel.:))
Egy hétig szabin leszek, takarítónőnkre biztam a családot, étel kiadagolva, tejesdobozok felsorakoztatva, tudnivalók részletesen leírva. Régebben az akkori fiatal titkárnőnkre bíztam a cicákat, meg a gerléimet. Emailben írtam le neki a tudnivalókat, a lényeg az volt, hogy kis tálkában tegyen ki tejet. A gerléknek meg magot az ablakba. Ez a kettő kicsit összekeveredett, mert amikor mentem dolgozni, meglepődve láttam a tejes tányérkát a 3. emeleti ablakpárkányon. Azt mondta, neki is gyanús volt a dolog, de aztán úgy gondolta, én jobban tudom. Azóta is emlegetjük az esetet, ha összefutunk.
Van (volt) egy pár tervem a hétre, a kertbe is ki kellene menni, már biztos mindent elloptak, erre ma nagyon szarul érzem magam. Nem szeretek a kertbe menni, biztos erre reagált a szervezetem. Délután már alig bírtam mozogni, vérnyomásom az égben és hőemelkedésem is van. Hogy mi a fenétől? Remélem hamar elmúlik. Most nincs kedvem képeket és filmet sem feltenni, majd holnap. Szép álmokat!
Másnap: Délelőtt kimentem a kertbe. Hálistennek senki kétes alakkal nem találkoztam, igaz, mással sem. Egy-másfél kilónyi cseresznyét hagytak a tolvajok, ennyi elég is volt egész évre, még a barátnőmnek is hoztam belőle kóstolót. S hogy nincs már előttem a kertbemenési kényszer, minden bajom elmúlt. Se fejfájás, se torok szorulás, se magas vérnyomás, se hőemelkedés. Hogy mit képes produkálni az ember szervezete, ha valami nemszeretem tevékenység súg a fülébe?!
Most már örömmel vagyok szabin.
