Majd írok....
És nem írtam. Már október van. 10-e. Kellőképpen kidühöngtem magam. Mert megint megbántottak. A török. Amióta találkoztunk, párszor felhívott szkájpon. Nem akartam én tőle semmit, hisz a világ végén lakik, még Makónál is messzebb, pedig az is igen távol volt, de néha nézegettem a hivatalos oldalát a fészbukon és mint rendes fészlakó, lelájkoltam azokat a hivatalos fotókat, amik tetszettek. Amúgyis nagy lájkoló vagyok. A múlt héten láttam, hogy a gép az egyik megosztása mellé kiírta, hogy megosztva Budapest környékén. Tehát sejtettem, hogy nálunk járt megint. De amíg itt volt, egy árva szót sem szólt hozzám, magyarul most nem akart találkozni. Az ő dolga. De azzal ma nagyon megbántott, hogy írt szkájpon, inkább ne lájkoljam a fotókat. :( Ennyi. Most veszekedj, vagy mondd meg a magadét valakinek, aki úgysem érti. Jaj. De azért kiírtam magamból, ami bántott, e-mailben, majd lefordítja ha nem érti és letöröltem a szkájpról. Menjen a francba! Azt mondta, nincs senkije. Akkor mi zavarja? Vagy hazudott? Na jó, én is hazudtam neki, akkor kvittek vagyunk.
Kérlelt azóta, ne haragudjak rá, nem tudja most elmesélni, mert hosszú és bonyolult, gondolom a kevés közös szókincs miatt, de majd elmondja és puszil és.... Aztán elköszönt, reggel kórházba megy, hál istennek vagy Allahnak? "csak" a térde fáj. Picit megenyhültem.
Október 23. Annyira feszültnek érzem magam. Pedig tulajdonképpen nincs rá okom. Párkapcsolatom Kedvesemmel jól működik, Istanbullal néha elbeszélgetek a neten, az utóbbi egy hónapban minden szombaton kirándultam, s mégis. Lehet, a szokásos közeledik a halottak napja szindróma. :( Most például az idegesített föl, amihez semmi közöm, a szomszédnéni hangja. Néha kiborít, ahogy fennhangon telefonál a szomszédban vagy a folyosón valamelyik családtagjával, sűrű puszikat küldve és negédesen. Nem megjátssza magát, ő ilyen. Tulajdonképpen aranyos, csak mivel mindent lát, mint az öregek általában, kénytelen voltam vele megosztani a kedvesemes dolgot és mivel Ő nős ember, ezért el kell viselnem szomszéd néni nemtetszését. Egyidőben csúnya szavakat használva emlegette Őt, ezt leállítottam, mert nagyon bántott. Most úgy tesz, mintha semmi se lenne, ha véletlenül valami miatt felemlítem a kapcsolatot, picit félrenéz, mintha nem hallotta volna. Ugyanakkor tudom, csak egy mondatot mondanék, már engem sem ismerne, mint régi barátnőjét, aki szóvá tette, hogy az azóta elhunyt szomszéd bácsi bepróbálkozott nála. Na amit kapott érte, persze ő volt a hibás, nem a bácsi. Nem hiszem, hogy nem tud róla, bár én sem szóltam senkinek, egyedül egy kollégámnak, hogy az öreget nagy ívben ki kell kerülni, ha egyedül van, engem is próbált fogdosni, 80 évesen, leállítottam és betudtam szenilitásának, de többen azért maradtak el az ismerős nők közül. Na ezt vagy tudja a szomszéd néni, vagy maga előtt is titkolja, nem tudom, én már megtartom magamnak ezt az információt, de a szent család képébe némileg belepiszkít ez az emlék. Nekem sosem tetszett az a felfogás, hogy a nőnek azért van nagy köténye,hogy eltakarja a férj hibáit. Emberek vagyunk, senki sem szent, persze vannak kivételek. Szomszéd néni azt mondta, ő a férjén kívül soha senkire még csak nem is gondolt, mint férfira. Na ja, még 15 sem volt, amikor férjhez ment. A lakásból alig mozdult ki, otthon maszekolt. Persze aztán panaszkodott, hogy nincs nyugdíja. Amikor sokadszor tette ezt, megkérdeztem tőle, s ő mennyit fizetett be a közösbe a keresetéből?? Meg ő nem szeretett csalni, nekem voltak kis stiklijeim, lógások a pesti villamoson, bérlet nélküli utazások pár hónapig. S ő teljes biztonsággal állította, hogy ő nem szereti az ilyesmit. Erre rákérdeztem, na és az ipar nélküli otthoni maszek?? Erre mi volt a válasz, jó, de neki OTT is dolgoztak kuncsaftjai és szóltak, ha valaki feljelentette. Persze, ez akkor nem csalás????? Bocs, hogy most erről írok, nem is szép dolog, de néha kiborul a bili. Annyira tájékozatlan szegény, meg szerintem jelentkezik nála lassan az időskori elbutulás, nekem furcsa, semmiről sem lehet vele beszélni. Anyu szegény annyira értelmes volt, annyi minden érdekelte, nagyon hiányzik, nincs senkivel komolyan beszélgetni, bár ezt a bonyolult szerelmi életemet ő sem értené meg. Még itt is félek, ismerős is elolvashatja, bár engem nem érdekel, mit gondolnak rólam, csak a másik felet nem szeretném kompromittálni.
