Társtalanul

Nem tudom, emlékeztek-e még Móricz Zsigmond novellájára. Remélem igen, ezért nem írom le a témáját, de valami ilyesmi történt ma velem is. Régebben anyuval sokszor keresgéltük fizetés előtt a kabátzsebben maradt forintokat, vagy hanyatt fekve az ágyon késsel piszkáltam ki a malacperselyem hasából a százasokat. Azóta a folyószámla hitelem helyettesíti ezeket a pénzkutató akciókat, most azonban már azt is kimerítettem, folyamatos vásárlásaim miatt. Mert ez is kell, az is kell, minden kell. Fizetésem hétfőn lesz, de a lottót ma fel kellett adnom. 600 Ft. Ettől több volt otthon, de étkezési utalványban, visszaváltható üvegbetétben. A készpénzből 15 Ft hiányzott. Nekiálltam keresgélni. Előhalásztam táskáim tömkelegét, mind vagy majdnem mind jó kis turkálós darab, 100 Ft-os kocsipénzt kerestem bennük. Az nem volt. De találtam az egyikben 1000 Ft-ot. És el is költöttem. Hát rólam a legjobb indulattal sem mondható el, hogy beosztó vagyok.