Akkora kínlódás ez az egész élet. Június végén ki kell vennem a zaciból 160ezres aranynyakláncomat, nincs annyi a fizetésem se, nem tudom, mikor jövök rendbe anyagilag, legalább már a fogsorom megvan. Pénzproblémám ellenére majdnem megint utaztam Makóra, na emiatt vagyok kiakadva. Gábor kitalálta, nem mennék-e le, úgyis szegedi napok, meg Magna cum laude koncert Makón. A gond az, hogy minden második nap 12 órázik, a helyettesítő kollégája betegen van, csak cserélni tudna valakivel, de utána neki kellene egyhuzamban 3 napot ledolgoznia. De megpróbálja megbeszélni. Mondtam neki, nekem az se gond, ha ő dolgozik, leutazom csütörtök reggel, pénteken neki munka, én elleszek a lakásban, vagy ha nem szeretne egyedül hagyni, ki tudja, mi jár a fejében, akkor addig elmegyek Szegedre. Szombat a mienk és vasárnap hajnalban amikor dolgozni megy, én hazautazom. Először mondta, jobban szeretné, ha neki se kellene dolgozni, de aztán én is annyit beszéltem, hogy látszólag belement. Kedden írtam neki, elengedett a főnök csütörtöktől szabira. Azt mondja erre, KORAI volt még elkéredzkednem, neki még nem biztos a szabi. Mondom, de megbeszéltük, hogy akkor is. De hajthatatlan volt, én már készülőfélben, főleg lelkileg, szinte könyörögtem neki és ezért szégyellem magam, mi a fenének kellett megint megalázni magam. Kiborultam, írtam csúnyákat isi, de másnapra úgy-ahogy lerendeztük az ügyet, elvoltunk neten egymással. Végül csütörtökön elmentem Miskolcra, mammográfiás meghívóm volt, ma nézem 10 körül, Gábor a neten van. amikor egyébként dolgozna. Kikapcsoltam a gépet első mérgemben, de aztán 3 órával később muszáj voltam kiadni magamból az indulatomat, a következő beszélgetés formájában.
Gábor:
aha,,,látom tényleg nem vagy..sütsz biztos.molyon se láttalak már vagy 2 napja.
én meg adót intéztem,,,letudva.
takarítás,..virágok tusolása..olvas,,
este lehet csak bemegyekBorit nézni-hallgatni.
lóg az eső lába, bár nem esik. (és semmit se szól arról, hogy is tudott otthon maradni)
Én:
akkor csak elengedtek. Igen, sütöttem, meg dolgom volt
meg láttalak, hogy otthon vagy és inkább kikapcsoltam, mert rosszulesett még mindig ez az egész dolog.
de ne félj, többet nem fogok erőltetni semmit. Nem értelek.... Tudod, mostanában, ha hívtál, az elejétől fogva bennem volt az ideg, hogy mikor mondod, mégse gyere. Tudod, milyen megalázó ez? S már háromszor előadtad ezt. Azt hittem, már túl vagyok rajta, de előjött megint a fájó érzés. Te biztos másképp gondolod mindezt, nem vagyunk egyformák, nekem baromi rosszul esik az egész. Ennek ellenére szeretek veled beszélgetni, mászkálni. Ha lesz pénzem, majd lemegyek szegedre és akkor találkozunk, ha akarod, ha meg nem, így jártam.
Erre semmi válasz, szerintem még ő van megsértődve, s bement Szegedre. Egyébként tudni kell, azt szerette volna, ha júniusban kivesz szabit, akkor hívott, hogy menjek. De nem megyek. Már belefáradtam, hogy utolsó vagyok a sorban. Először uncsija, aztán Békéscsaba a különböző fesztiváljaival, a könyvek, olvasás, a nemtudommi és legeslegutolsó sorban én. S azt mondja, szeret velem lenni, mert csak én értem meg őt. De könyörgöm, ö miért nem ért meg engem? Csak barátok vagyunk, voltunk, szex semmi már, ez külön történet, beletörődtem, de miért ijed meg minden egyes alkalommal, miután meghív. Nagyon fáj a dolog, az életem részének éreztem, azt is beszéltük, nyugdíj után, ha tudok, ott veszek lakást... Hozzám tartozott. Na, ez van. Én is csináltam aztán programot, feljött a KEDVESEM, jól kielégítettük egymást, bár lelkifurdalásom volt, hogy neki nem meséltem semmit, hogy utaztam volna, dehát neki is van saját élete, mi csak a szex miatt futunk össze. Ez volt május dióhéjban.
Na, írt Gábor.
egy biztos, neked nem tetszett volna a koncert..
majd, bizonyára fogunk még találkozni.
Én:
nem tudom, most úgy érzem, már nem. De azt megírhatnád, hogy igazából miért mondtad le az utazásomat? Annyit megérdemlek, hogy megtudjam az igazat.
Gábor:
mert dolgozom holnap is.
ne légy önző. (ez hülye, azt tudtam, hogy vasárnap már dolgozik, a másik, hogy én, pont vele, önző? és ment tovább a blabla, a végén még azt írja nekem, hogy:)
anyagilag tőled sem kívánhattam,,utazás..stb..(még a végén ő a jó tündér)
Én:
már csak ennyit írtam, hogy "nem kell a rizsa"
Tudjátok, az a baj, hogy szerintem én még mindig szerelmes voltam bele. A mostani érzéketlensége végre kirántott ebből az érzésből, semmi és senki vagyok neki, ő meg szinte a mindenem volt. De már belefáradtam és a múltkori öngyilkossági kísérletem után nem igazán szeretnék megint összeomlani egy ilyen méltatlan kapcsolat miatt. Ja, persze, az az idegösszeomlásom is csak hiszti volt, szerinte. Szóval ennyit Gáborról. Elvesztett egy "bérlájkolót", mert csak arra kellettem, hogy lájkoljam a hozzászólásait, könyvértékeléseit.
