Nagyon ideges vagyok. Kedvesem ma ment be a kórházba, felülvizsgálatra. Műteni fogják, de nem most, most biztos nem tartják benn, mondta tegnap, amikor felszöktem hozzá pici időre. És ma még nem láttam fenn a neten, pedig ha nekem nem is tud írni, akkor is látom, ha játszik a Farmville-n. Szörnyű, hogy semmit sem tehetek érte, hisz én "csak" egy szerető vagyok. Remélem nincs semmi baj.
Na, aztán kaptam tegnap hírt róla, még e héten megműtik.
Túl van rajta, hazafelé menet kaptam az sms-t, "sikerült, élek." Holnapra kaját kért, pörköltet viszek nokedlivel, sütöttem muffint, vettem pár apróságot és megyek hozzá. Remélem nem futok össze nála senkivel, bár arra is megvan a forgatókönyv. Olyan jókat tudunk nevetni együtt!
Tegnap meglátogattam és kárt sem tettem benne. Mondjuk, picit félt akkor, amikor tolókocsival kitoltam a WC-be és a sebességem olyan volt, mint az Intersparban, amikor sietve tolom a bevásárlókocsit. De sikerült csak kétszer nekitolni a bejárati ajtónak, de hálistennek nem repült ki a kocsiból, visszafelé inkább kiszállt és gyalog bicegett be. Egyáltalán nem csodálkoztam rajta. :)Pedig mondtam neki, ne féljen, dűljön hátra és akkor nem lehet baj. Hát a kórház állapota szörnyű. 7-8 ágyas szobák, ócska vaságyak, kapaszkodók nélkül, WC a folyosón, az éjjeli szekrényben szó szerint éjjelit tarthattak még az 50-es években, megeszi a rozsda, semmi sem zárható. Minden tiszteletem az orvosoké, akik tudnak itt dolgozni, meg az ápolónőké, meg persze a betegeké. Még elpakolásztam a holmit, amit vittem, meg-meg simogatott, úgy látom a nemi vágyat szerencsére nem műtötték ki belőle. Már alig várom, hogy eljöjjön hozzám, de lesz az 2 hónap is, mire autóba ülhet. Nehéz lesz kivárni, de erős vagyok.
Megfáztam. Vagy látogatáskor, vagy előtte, a "felugráskor", csavar az orrom és prüszkölök. S a kedvem is olyan szar ma, olyan vagyok, mint a szinus-görbe. A tegnapi hívásomkor picit lekezelőnek éreztem kedvesem, pedig biztos nem volt az, mert nem olyan fajta, de elég volt arra a hangsúlya, hogy ma sírásra hajlósan várjam, hogy ő csörögjön rám, mert úgy döntöttem, ma nem hívom. Pedig hiányzik és féltékeny vagyok a feleségére, mert neki joga van hozzá. Á, tiszta hülye vagyok.
Nem semmi hapsi írt rám ma a twoo-n. Negyedóráig röhögtem utána. Fiatal, miskolci gyerek, 26 éves, fiam lehetne, de akkor is későn szültem volna már. Megkérdezi tőlem, hányas a lábam. Úristen, ki ez, valami cipőmarketinges az ismerkedős oldalon? Persze nem írtam meg, rólam mindent tudhatni, de a 39-40-es lábam nem tartozik rá. Mondom miért kérdezed? Mert szívesen szagolgatná, nyalogatná. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér, reggel zuhanyoztam, hogy akarja ő Miskolcról szagolgatni? Mondtam, bocs, de erre nem izgulok föl. És a hagyományos szex nem érdekel? Próbálkozott tovább. Mondtam, van partnerem, nem. Elnézést kért, de azért még bepróbálkozott, nincs-e olyan barátnőm, aki a fiatalabb fiúkat kedveli. Mondtam, nincs, és ennyiben maradtunk. Utána fölhívtam unokanővéremet röhögni. De azért nem hagytam ki, megkérdeztem, mint fiatal, pár napos nagymamának nincs-e kedve fiatal fiúra. Nem volt. :D
Az igazsághoz tartozik, hogy az exem is és a kedvesem is fiatalabb nálam. Exem 5, kedvesem 10 évvel. Várok pár évet, lehet, eljutok a huszonévesekig. :D :D :D
Ja és hogy el ne felejtsem, az 53. szülinapomat exemnél ünneplem majd meg. Már honvágyam volt hozzá és én is hiányoztam neki, úgyhogy ezt ma lebeszéltük. De mi már csak barátok vagyunk, de azért kíváncsi vagyok, kedvesem mit szól hozzá?
Azt hiszem, mára, vagyis a mai napig kitomboltam magam. Ez nem azt jelenti, hogy visszatérek a régi életemhez, á, azt már nem tudnék, hiszen szükségem van társra, még ha ez úgy is alakult, hogy a testi-lelki barátom különböző, egyik a testi, másik a lelki. :) Rájöttem, hiába keresgélek, egy személyben nem találom már meg azt, akire igazán szükségem lenne, ha meg rám akar még találni a szerelem, az keresgélés nélkül is rám fog. Volt egy kis egészségi megzakkanásom, ebből csak annyi tartozik ide, hogy most már, ezentúl, amíg és ha nem késő, megpróbálok ügyelni magamra. A pénzügyeim is nagyon rendezetlenek, óriási mínuszom van, ott is megpróbálom rendbe hozni a dolgokat. Mert amíg dolgozok, nincs annyira nagy baj, de ha valami történne a munkahelyemmel, kilátástalan helyzetbe kerülnék. Azt pedig nem szeretném. Ezen a téren sem várok csodát magamtól, hisz vannak káros szenvedélyeim, elsősorban a Coca cola Zero, másodsorban az utazás, most is fizetési előlegből megyek a születésnapomat megünnepelni exemhez, aki a lelki része a barátomnak (lásd fentebb), de egyéb kiadások terén szigorúbb leszek magamhoz. Azért sokszor eszembe jut, milyen jó lenne, ha exem szerelmes lenne belém és szeretne annyira, hogy feladja életét és ideköltözne, én dolgoznék, ő ellátná az itthoni munkákat, hisz ez a felállás lenne a legjobb számunkra (na jó, szerintem), de erre nem számíthatok. Pedig ha a munkám megmaradna, ebből a pénzből ketten is kijönnénk és ismerve takarékosságát, még félre is tudnánk tenni, nem folyna ki a pénz a kezeim közül. Csak hogy ne túl sokra gondoljatok, 160-165 ezer jön be havonta, ez nem kevés, de nem is túl sok, elég jelentős állandó kiadásaim vannak, s olyan 20-30 ezer elmegy már második éve, havonta, hogy hol ide, hol oda utazok. Exem ennek negyedéből gazdálkodik, sikeresebben, mint én.
Kedvesem javul, már autókázgat a városban, hozzám még nem jön, én jártam nála, ritkábban megyek, mint szeretné, de elég rizikós, mert mi lenne, ha .... Tudom, nem a legbecsületesebb dolog, amit teszünk, bár én nem csalok meg senkit, de kedvelem, csak nehezen viselem, a tudatot, hogy sosem lehet az enyém, teljesen. Ez van. Szép napot nektek és örüljetek, ha boldog kapcsolatban éltek!
