Társtalanul

Legutóbb, amikor Pesten jártam, meglátogattam apu hugát. Nem volt sosem túl szoros a kapcsolat köztünk, de legalább 10 éve nem találkoztunk, ő sem fiatal már, elmentem hát decemberben hozzá. Korábban írtam már róla, de nagy részét ki is töröltem, mert első haragomban nem nagyon válogattam meg a szavaimat. Nem akarom részletezni a dolgokat, hogy miért, de nagyon megharagudtam rá, részegen hülyeségeket beszélt, ok nélkül megbántva azokat, akik már nem tudtak védekezni. Szerintem, s a többi rokon szerint is elment az esze. De az iváshoz még az a kevés is elég. Na mindegy. Ma hívott volna telefonon, de nem vettem fel, s nem is fogom soha, de még ez a nemfogadott hívás is felzaklatott. S milyen a véletlen(?), ma felhozott Rnéni pár régi újságot. Nézem, az egyik 2004. tavaszi, annak az évnek a végén halt meg anyu. Ahogy belelapoztam, rögtön megismertem, hogy anyu fejtette meg benne a rejtvényt. Elolvastam a fősort: "jaj annak, aki mindent elmond, amit mondani tud." Üzent anyu.