Már megint megéheztem, de éppen egy dokumentumfilm megy a TV-ben III. Ramszeszről, addig nem megyek ki a konyhába. Igaz, nem a legjobb háttér a film a vacsorához, hacsak valakinek nem egy múmia hozza meg az étvágyát. Bár mostanában a Bostoni halottkémek film alatt szoktam enni. Fene a gusztusomat.:))
S egy vicc a végére:
- Mi az összetétele a legújabb magyar szimfonikus zenekarnak?
- 1 Gordonka és 10.000.000 bőgő!
Na, én is jó vagyok. Most látom, hogy a cím és a szöveg köszönőviszonyban sincs egymással. Ez azért van, mert töröltem a szövegből, s pont a bizalomra vonatkozó rész lett az áldozat. A mai napom nagyon szarul indult. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a magam ritmusát, s ahhoz hozzátartozik az is, hogy hétvégén utálom, ha valami kötött programom van. Mára pedig mindenki programot szervezett nekem, merő jószándékból, az én érdekemben, de akkor is! Régi kolléganőmön keresztül szoktam hurkát, kolbászt venni, pénteken vitte neki a hentes, mondtam, tegye már be a fagyasztóba, majd jövő héten hazaviszem. Jót akart, s mondta, szombaton délelőtt majd elhozza, felcsenget, ugorjak már le érte. Nem tudtam lebeszélni. Szomszéd Rnéniék összeszedtek kidobott, de jó állapotban lévő ablakokat, szívesen kicseréltem volna velük az én szar konyhai ablakaimat. A múltkor már lemértem, s megnéztem a garázsban, s ahogy gondoltam, nem jó a méret. De ők nem akartak belenyugodni, tegnap szólt, az ismerős asztalos a szomszéd házban van, menjek már ki vele, mert biztos jó az, csak nem jól mértem. Asztalos jött, mentünk a garázsba, persze, hogy nem jó. Annyi haszon volt, megegyeztünk, jövő hónapban rendbeszedi az enyéimet. Ja, még a múlt héten gyerekkori barátnőm telefonált, átugrana a hét végén. Erről lebeszéltem, jöjjön hétköznap, pénteken átugrott egy kis időre. Szeretek én vele beszélgetni, nem arról van szó, de a hétvégéim szentek. Szóval reggel meló, otthon, a szokásos, aztán irány a bolt, de rohanás haza, mert 12-ig meg kell csinálnom a meló másik részét, időre, de közben megjött a hurka, futás le érte a harmadikról, aztán jön az asztalos, irány a garázs. Közben egy kis ziccer, a melóval, úgy néz ki, többet adtunk, mint amit vettünk, valakinek rossz a mérője, de senkit el nem érek. Ja, el ne felejtsem, egy szegedi ismerősöm megkért, vegyek már neki meg egy blúzt a Takkóban, náluk elfogyott. Hát sajnos mára itt is. Kettő után aztán nyugi van, csak a szomszéd kutyus jött át egy kis nasira. Szegénykének van valami bőrproblémája, állítólag nem fertőző. Régebben szívesen felugrott a fotelbe, én betakargattam a pléddel és nálam aludt. Erről leszokott, amikor anyu beteg lett, s sokáig nem jöhetett át. A múltkor emlegettük a gazdijával a régi szokásait, s ő mintha megértette volna, azóta felugrik a fotelba. Én pedig ha kell, minden nap mosom a plédet. (Ezzel van letakarva kissé viharvert fotelem, még nem veszek egy újat. Kinéztem egyet, 100 EFt körül van. Még várok vele.) De nincs szívem megtiltani neki, hogy felugorjon, én pedig már elszoktam a "kutyaplédektől". Régen nem voltam ilyen finnyás, úgy látszik, korral jár.
Ma vettem magamnak még egy blúzt, anyák napjára. Az árát már meg sem mondom a kolléganőmnek, mert rosszul lesz. Egyszerű, a farmeremhez pont jó lesz. Hogy mi került rajta annyiba, nem tudom! Talán a mérete.:)
Remélem holnap sima nap lesz, két munka között ki akarok menni a temetőbe. Aztán eleresztem fülem-farkam, s élvezem a hétvégét.
Mielőtt embergyűlölőnek gondolnátok, azt azért tudnotok kell, hogy nem haragszom én a vendégekre, csak azt szeretem, ha váratlanul jönnek. Ne jelentkezzenek be előre, mert az idegesít. Jöjjenek, amikor akarnak, de csak este 8-ig maradjanak.:))
