Nagy boldogan írtam a múltkor, hogy már nem vagyok társtalan. De most megint ott tartok, hogy nem értek semmit. Megismerkedtem Tamással, teljesen odáig volt értem, háromszor találkoztunk is, itt aludt, nagyon jó volt, aztán legközelebb nem tudott jönni, mert pezsgőzött, aztán nem jelentkezik, bár aranyosnak tart engem. De ha aranyos vagyok neki, akkor mi van? Mit akart? Levadászott és ennyi? Kavarognak bennem az érzések, képtelen vagyok most leírni, beleéltem magam valamibe, amibe nem kellett volna és nem értem, mi van.
2014. április vége. Baromira fáj a fejem, minden idegesít, délelőtt fúrtak az egyik szomszédnál, már valamit szednek szét a másiknál, kinn esett az eső. Kedvesem - nem a Tamás, ő már felejtős- sem jelentkezett ma, nem is láttam fenn a neten. Már nincs oda szerintem annyira értem, úgy érzem, 2-3 hónap múlva lesz két éves a kapcsolatunk, de már nem érzem azt, hogy rohanna hozzám, szerintem tényleg van még valakije. Mindig mondja, sorban állnak nála a nők, na ez enyhe túlzás lehet, de elképzelhető, hogy frissített. Szar érzés, hogy már nem érzem fontosnak magam, sőt néha már magányos is vagyok. Nem látom értelmét a társkeresésnek, a twoo-n fennlévők nagy része csak dugni akar. De szeretném pedig, ha valaki megszeretne, olyan, akit viszont tudnék szeretni! De ez már elképzelhetetlen. Holnap megvigasztalom magam, elmegyek turkálni, alig van pénzem, de kell valami, amit szívesen csinálok. Kedvesemnek el se mondom, ha ma nem érdekeltem, akkor holnap se keressen. Le van szarva mindenki!
