Hű, de rég jártam erre. Most nem is tudok mást írni, csak azt, hogy annyira, de annyira vágyom Makóra, hogy már majdnem sírok kínomban. Ha azt mondaná, menjek, hajnalban indulnék is.
De nem mondta. Igaz, minden második nap 12 órázik, nekem meg pénzem sincs most egy ilyen hosszú útra, szerintem márciusban se lesz, mert ki kell vennem a zaciból 83ezerért az aranynyakláncomat. :( Meg rengeteg adósságom van, most már rendbe kell szedni magamat, a fogsorom, a tabletem, a sütés-főzés, amire rákaptam és ami miatt fel kellett tölteni a konyhámat, mert szinte semmi se volt otthon, az utazások teljesen kinyírták az anyagi helyzetemet. S milyen sokan hiszik azt, hogy jaj, de könnyű nekem. Azért annyira nem keresek jól, meg nem is tudok beosztani, az az igazság. De ÉLNI szeretnék és nálam ez azt jelenti, hogy menni, utazni.
Elvették a hétvégi munkáért járó túlórapénzt is, lecsúsztathatom. De mikor és hogyan? Makói barátom nyakára nem mehetek, különösen ha nem is hív, ha hív is, 3-4 napra, én akár 2 hétig is ellennék nála, de nem mehetek a nyakára, meg neki is vannak egyéb programjai. Kedvesem nem jöhet velem a felesége mellől, meg nekem olyan útitárs kellene, aki megengedheti magának, hogy fizeti a saját részét, ugyanakkor szeret is utazni és független és jó társaság. Nem szexre vágyom már én, inkább szeretetre, megbecsülésre, közös programokra, megértésre. Egyre kisebb az esély...
