Egyre kevesebb az érzelem és egyre több az anyagi probléma. Nem csoda, hogy csökkent az olvasottságom, bár én is ritkábban járok a saját blogomon. Ma reggeli közben észrevettem, hogy megmozdult a két metszőfogam, csak a szentlélek tartja őket a helyükön, remélem éjszaka nem nyelem le. Most is turmixot csináltam, mert már éhes lettem, nem tudom, meddig bírom így ki, remélem sokáig, mert jó lenne, ha a fogcsináltatás, ami 100 %, hogy lesz, egész felső fogsor, áthúzódik áprilisra. Még egy fizetésre lenne szükségem, bár amit kiveszek láncot, biztos, hogy később vissza kell majd vinnem. Komoly elvonásaim lesznek, amellett, hogy amit tudok, nem fizetek ki, amellett nem vettem buszbérletet, lemondok a coca cola zero-ról és nem sütögetek annyit. Ez korábban is terv volt, míg mielőtt a fogam előtérbe került volna. A hajamat azért megcsináltattam, kedvesem szerint azt nem kellett volna, ha spórolok, de dolgozni nem járhatok szanaszét álló hajjal. Makói exemnek megírtam az ügyet, hogy nem tudom, akart-e meghívni a közeljövőben, mert ha akart volna, se tudnék menni. Annyira nem rázta meg az ügy. Igaz, már megszoktam, nem túl együttérző, elvan a saját problémáival meg a könyveivel. Kedvesem megsértődött picit, amikor írtam neki, hiába van ő, de csak titokban lehet és én egyedül érzem magam. Szerinte nem vagyok egyedül. Most megint olyan bőghetnékem van, rajtam van a világfájdalom, azért is jöttem biztos ide írni.
Fejlemények. Hiába vigyáztam, másnap reggel fogmosás közben leesett a fogam. Munkahelyemen váratlanul rámosolyogtam a mit sem sejtő kollégákra, jó móka volt. Csütörtökön a fogorvosnőhöz menet felvettem a fizetésem, kiváltottam az aranyláncom és eladtam egy másik láncot 2 fülbevalóval, 130 ezerért, így felszerelkezve érkeztem meg a város másik végébe. Most vésés, kalapálás, csiszolás és 2 fogkihúzás (mindezt egy ültömben) után várom a sebgyógyulást, lehet, még húsvét után kinő a felső fogsorom. Ez vagy az utolsó lesz az életemben, vagy már csak "mobilfogat" csináltatok legközelebb. Az ékszereladás picit könnyített a helyzetemen. Ez van. Tegnap korán reggel exem és kedvesem is köszöntött az interneten a nőnap alkalmából. Örültem neki és jól esett.
Március 19, délelőtt, itthon döglődöm, megfáztam, köhögök, egyszóval beteg vagyok. De nem is ezt akartam írni, csak fel akarom jegyezni, hogy tegnap, 2013. március 18-án azt hiszem feladtam a küzdelmet, hogy harcoljak az érzéseim ellen. Fenn volt kedvesem, bevásárolt nekem, kényeztetett és annyira más volt minden, mint eddig. Beleszerettem.
