Azt hiszem, ma megöregedtem. Befejezem a társkeresést, semmi értelme, mindig csak megbántódom. Kedvesem ma megígérte, megpróbál elszökni, egész délután vártam, aztán 10 után írta, nem jött, mert nagyon fáradt volt. Miért, én csak akkor vagyok jó, ha kipihent és szexre van szüksége? Énnálam nem lehet pihenni? Szex nélkül? Megalázottnak és szerencsétlennek érzem magam.
Szerencsére ez az érzés elmúlt, igaz, mostanában nem találom a helyem. Egyrészt vágyom exemhez, egy hete 2 teljes napot töltöttem vele Budapesten a könyvfesztiválon, csak napot, mert külön helyen aludtunk, de nagyon hiányoznak a közös programjaink, nagyjából hasonló érdeklődésünk van, szeretek vele, nála lenni. Ha nyernék, sokat, vennék Makón egy lakást, hogy külön, de ha jól esik, együtt múlassuk az időt. Másrészt KEDVESEM is hiányzik, bár vele semmi közös érdeklődési körünk nincs, na persze a szexen kívül. :) Milyen jó annak, aki egy emberben megtalálta a kettőt, nem kell őrlődnie, ráadásul úgy, hogy igazából egyedül kinlódja végig az életét.
