Már azt hittem, hülye vagyok, mert kérdeztem valamit kolléganőmtől és ő nem is hallott róla. Kisfőnök sem. Szerencsére másik kolléganőm is odafigyel a részletekre, így most már tudom, nem vagyok hülye, csak hegyezem a fülemet.
Más: m2-n Tuniszról ment egy rövidfilm, olyan jó volt látni a Medinát, a szállodát, ahová pisilni mentünk, a francia kaput. S milyen érdekes, este bezárt üzletek között jöttek ki a sikátorból a filmesek és én még így is ráismertem a kis utcácskára, mert tudtam, hová bukkannak ki a végén. Nekem minden hely iránt honvágyam van, ahol már jártam egyszer. 83-ban voltam először külföldön, Bécsben, 5 napig. Már akkor mondtam, ide vissza fogok jönni. Józsi bácsi, az idős idegenvezető azt mondta, azt tanuljam meg, mindig máshová menjek, mert annyi szép hely van a világon, úgy sem tudok mindent megnézni, de azért próbáljam meg. Szót fogadtam, bár azért voltak ismétlődő helyek. Aztán az igazi nagy "szerelem", a repülés, már olyan helyre nem is vágyom, ahová nem repülőn vezet az út. 5 éve, amikor anyu meghalt, teljesen beszürkültem, úgy gondoltam, már öreg vagyok, beteg vagyok, úgysem élek sokáig, hisz a mi családunk korán haló fajta, már mindig minden változatlan, szürke marad az életemben. Aztán jött valaki, aki kitágította a látókörömet, általa megismerhettem egy új életformát, még ha anyagilag nem is tudom mindazt elérni, amit szeretnék, de azért vannak céljaim. Már nem akarok meghalni, mindent megveszek magamnak, amit szeretnék és amit tudok. Szeretek dolgozni, utazni és internetezni. És merek terveket szőni. Ne értsétek félre, amit írtam!!
