Tizen-, huszonéves koromban nagyon sok zenét hallgattam. Nekem mindegy volt, hogy Szécsi Pál, Korda, operett, opera, szimfonikus zene, minden jöhetett, ami tetszett. Anyuval sokszor rendeztünk otthon operadiszkót. Szegény szomszédok, azért is nem tudok igazán haragudni a fiatalokra, ha hangosak. Persze napközben. Teljes hangerőre kapcsoltuk a lemezjátszót, s énekeltük az operaáriákat és táncoltunk hozzá. Hát ezek már elmaradtak. Zenét is ritkábban hallgatok. Most nem volt semmi érdekes a tévében, mondhatnátok, hogy most megy a vb döntő, de engem az egyáltalán nem izgat. Nyomkodtam a távkapcsolót és a Dunán akkor kezdődött el Orff Carmina Burana-ja. Tök jó dallama van, most azt hallgatom.
Egy kis ízelítő, ha esetleg nem tudnátok, mire gondolok.
Most, hogy Budapesten voltam 10 napig, rengeteg programom volt, elmentem a Hősök terére, a Fesztivál zenekarnak volt ingyenes koncertje a Budapesti Búcsún. Egy Schubert szimfóniát játszottak, sajnos, őt nem szeretem annyira, nem mozgat meg semmit a lelkemben. Egy Dvorzak, Smetana, Respighi, Rimszkij-Korszakov az más. De legalább filmeztem és fotóztam.
