Na nem arról van szó, hogy egy nap alatt megváltoztam és ezentúl komolyan meggondolom, mire adom ki a fizetésemet. Á, nem, ilyen változáshoz már túl öreg vagyok. De tegnap este kigondoltam valamit, meg akarom ajándékozni a számomra legkedvesebb embert, vagyis saját magamat. Ezért kisebb, de gyorsabb ajándékot választottam. Feladtam távoli és drága nápolyi utazási tervemet, ha szerencsém lesz és jövőre is még itt rontom a levegőt, vagyis élek, akkor majd elrepülök oda is. Nem, most egy gyors és olcsóbb pihenést választottam. S ez is gyermekkori álmom. Ismeritek a játéknak ezt a fajtáját?
patina.uw.hu/Oldpic/gokosan/okosr.jpg
Figyeljétek a sarkakat. Jobb alsó, ez a kiindulási pont már több mint 51 éve. Balra haladunk. A Balaton is megvolt, vagy 2 éven keresztül, igaz, még a 90-es években. Megyünk tovább. Kórház. Ez kellemetlen emlékeket idéz, dehát ez is a játék, vagyis az élet része. A kis kockákról, vásárlásokról, utazásokról, Szerencsekerékről nem is beszélve. Talán csak a repülő hiányzik, ami megváltoztatta az életemet, mert amikor azt gondoltam, nekem már vége mindennek és majd csak eltelik valahogy az a kis idő, amíg anyuék után mehetek, akkor jött egy új főnök, aki kitágította számunkra a világot és elhitette ezáltal, hogy érdemes élni, utazni. Rosszra ne gondoljatok, itt tényleg csak utazásokról, céges összetartásokról volt szó, de sokat változtatott rajtam. Már akarok élni. És jobbra fenn ott van Galyatető, amit egyszer már megnéztem kívülről, de nagyon drága volt számomra és most egy akció keretén belül, ha minden igaz, el tudok ott 4 éjszakát is tölteni. Aztán a játék folytatódik tovább, amíg valaki le nem győz, remélem a kórház az sokáig kimarad és csak az utazások, a vásárlások, apróbb-nagyobb örömök nevű kockákra lépek majd. Most úgy érzem, boldog vagyok!
