Tele a sajtó, hogy szétszakadt Sarka Kata mell inplantátuma. Nekem meg a lelkemé. Azzal ki foglalkozik? Már az sem érdekel, ha esetleg ismerősök olvassák röhögve, amit írok, de muszáj kiírni magamból, ha nem akarok beleőrülni a dolgaimba. Szomszéd néni szerint jobb volt, amikor anyu halála után csöndesen éltem. De élet volt az? Munka és haza, munka és haza és ez így ment éveken keresztül. Míg éltek a szüleim, akkor is ugyanez, csak legalább volt kihez hazajönni. Nem találom önmagamat, néha őrültségeket teszek, vagy tennék, de még az sem sikerül. Társkereső oldalakon hirdetem magam, közben úgy érzem, mintha marhavásáron lennék. Vágyom egy társ után, aki szeret, de még a régi emléke is itt van a fejemben, hiányzik az az érzés, amivel siettem hozzá, siratom azt, hogy fiatalnak éreztem magam, hogy volt cél az életemben. Magamat siratom. Valahogy semmi sem akar sikerülni. Összeomoltam és közben egy vadidegenhez fordultam, kétségbe esve kiáltva az éterbe. Volt annyira becsületes, hogy nem használta ki az alkalmat, én sajnálom, hogy nem. Már utálok becsületesnek lenni, semmi értelme. Erre már sikerült rájönnöm. Néha elgondolkozom, aki csak ennyit lát belőlem, amilyen az utóbbi 1 hónapban voltam, mit gondolhat rólam. Megpróbálom összeszedni a lelkem inplantátumát, s újból fiatalnak érezni magam, de már semmi sem lesz a régi. A hétvégén adják át Makón az uszodát. S én már nem leszek ott.
Közben Gábor is szenved, ő is szerelmes, csak nem belém. Tegnap este, meg ma délelőtt én nyújtottam lelkisegélyt neki. Azért egy kicsit szar érzés volt, mennyivel egyszerűbb lenne, ha belém lenne szerelmes. De hát ilyen az élet. A fészbukos beírásait olvasva attól féltem, öngyilkos lesz, azért próbáltam nyugtatni. Még tanácsokat is adtam, én, aki magam is tanácsokra szorulok. Na, mindegy, ez van. Mondtam neki, ha mégis összejönne a szerelmével, nekik adom az üdülési utalványt, ami a kettőnk nevére szól. De nem fogadta el.
Azért estére már vigyorgok is. Szimultán beszélgetéseket folytattam, a fészen Gáborral, szkájpon egy új ismerőssel, ne is mondjam, 40 éves, Gábor csak öttel volt fiatalabb, Csaba 12-vel, közben valaki rámírt az egyik ismerkedős oldalon, mozgalmas virtuális este volt. Közben még Csabával beszélgettem, lefagyott ott az oldal, ezt megírtam Gábornak és nem kiröhögött? Hogy az isten ujja. Mondtam neki, ne röhögjön, mert ő a hibás, még nem ismertem, jól megvoltam egyedül... Erre mondta, vigyázzak magamra, meg bejelentette, holnap csak délután lesz netközelben, meg küldött 2 puszit. Na, ezt hová tegyem?????
Ma lefoglaltam a szállásunkat, remélem nem jön semmi közbe, engem is elenged a főnök, persze neki nem szeretném megmondani, azért kérek szabit, mert az exemmel megyek kikapcsolódni! Már csak hóesés legyen és én mezítláb szaladhassak a hóban. Milyen hülye kívánságaim vannak, ugye? Csaba azóta sem jelentkezett, az az érzésem, még sincs ő válófélben és rajtakapta az asszony, hogy csetelt velem. Remélem kellemes, pihentető pár nap lesz és békében válunk el egymástól. :)
Tegnap este jelentkezett, sokat cseteltünk. Rendes embernek néz ki, egyelőre nem mondtam neki az ex-es pihenést.
Hú, ma 4 órát cseteltünk Csabával, hát mit mondjak, ki lehetett volna tenni a 18-as karikát. Holnap is hív, de mi lesz, ha jövő hét végén is? Nem szeretném elveszíteni, azt hiszem, Gáborral maradok a baráti alapnál az üdülésen.
Közben a hideg miatt lemondtam a szállásfoglalást. Most nem is bánom. Újra és újra elolvasom, amit Csaba írt, hát nem bánnám, ha eljönne, nem tudom, milyen szerető, de amit leír nekem, az alapján valami csodálatos lehet. Még elképzelni is mámorító. Húúúú. Felhívhatna ma este is, bár nemrég érhetett haza munkából. Hiányzik.
Zajlik az élet, igaz, csak virtuális síkon. Ma régi fotót kerestem, makóit, s közben írtam Gábornak, hogy "de jó volt Makón". Erre azt írta, miért, nem biztos, hogy nem leszel még ott?" Lehet, azért hiányzom neki? Most mit csináljak, versenyeztessem őket, ki ér hamarabb célba? Tanácstalan vagyok, az kellene, hogy Csabával személyesen is találkozhassam, hogy lássam, személyesen milyen. Mert Gáborhoz nagyon sok emlék köt, de nem hiszem, hogy jó vége lenne felmelegíteni vele a kapcsolatot, nem akarok megint összeomlani. Na, majd a február mindent eldönt.
