Még április van, de már annyira összefolytak a történések, hogy inkább új bejegyzést nyitottam. Hálistennek, lenyugodtam , már nem jön rám a bőgés és az önsajnálat egyfolytában, sőt, nagyon is jól érzem magam a bőrömben. Még nem tisztázódott le minden, de kezdenek kitisztulni a dolgok. Gábor iránt már nem érzek semmit, szimpla netes barát. A szeretőm, bocs, az egyszerűség kedvéért hívom így, még megvan. Rendes ember különben, azzal nem foglalkozom, hogy ő kit csal meg, az legyen más problémája. De mivel közben rájöttem, én elsősorban szeretetre vágyom és csak másodsorban szexre, nem hiszem, hogy sokáig fenntartható lesz ez a kapcsolat. Különösen, hogy ÉN nem tudok kétfelé élni és ha sikeres lesz az ismerkedésem K-val, akkor szépen elbúcsúzom T-től. K. tud T-ről, de azt írta, imád, így is szeretne velem találkozni, s majd úgyis alakul a dolog. Szerintem azért ilyen nyugodt, mert korábban mondtam már neki, ha mi összejövünk, akkor én szakítok a korábbival. Egyre többet gondolok K-ra, s várom a közös kikapcsolódást, ami itt lesz a közelben, mert rám bízta, hogy hol, s mivel fizetés előtt igen csehül állok, gondolni kellett az útiköltségemre. Utána hazajövünk, csak először idegenben szeretnék találkozni vele. Független és nem lesz gond neki az utazgatás és a wellnessezés, amire én igencsak rászoktam. De egyedül már nem szeretek menni. Na, ennyi elég mára, mert teljesen nem akarom kiteríteni a lapokat, úgyis sokat elárulok magamról, de a páromról, illetve lehetséges páromról nem szeretnék többet.
Közbejött valami, most nem találkozunk. Én megértem, meg tudom, miért, csak az a baj, hogy előjöttek azok az érzések, amikor Gábor nem akart találkozni velem karácsonykor és ettől nagyon szar lett a hangulatom. Ezt meg is írtam K-nak. Próbálta átütemezni a dolgait, de nem sikerült. Remélem hamarosan sikerül.
Közben vasárnap lett, picit unatkozom. De aki ismer, az tudja, akkor tudok igazán kikapcsolódni, ha fülem-farkam elengedhetem. Már nem szó szerint értve. erre az egyébként nagyon aranyos szomszédnénim megkért, segítsek már neki kitölteni az egyszeri gyógyszertámogatás iránti igényt. Ez rendben is lenne, nem nagy munka. De. Szerdán be akarja adni az orvoshoz a papírt, valamelyik nap, míg itthon vagyok, csináljuk már meg. Mondom, nem sok munka, de az a tudat, hogy valamit meg KELL csinálni, már elrontja az itthon létemet. Mondtam, ma délután megcsinálom neki, remélem összejön, különben annyira ideges tudok lenni, hogy elrontja a hétvégémet. Legközelebb, ha hosszú ünnep lesz, akár egyedül, akár Valakivel, de elmegyek itthonról, mert tegnap is négyen jöttek meglátogatni, ma ez a kérés, nem tudok így lazítani. Délelőtt is elaludtam, szomszéd néni csodálkozott, mitől vagyok fáradt? Mert ugye csak az ó családja dolgozik sokat. Hát mitől. Idegileg a munkámtól. Na kicsit zavaros lett a megfogalmazás, de nincs kedvem javítgatni. Szóval nem szeretem a kötött programot, ha pihenek, akkor kötöttségek nélkül akarom tenni. Ez a lényeg.
Úristen, még el sem kezdődött és már vége. K-val. Majd később leírom, most nem megy. Vagy még sincs vége? :)
