Már 10. van és kavarognak a fejemben a gondolatok, de lusta vagyok írni. Meg nehéz is néha. Az idén könnyebb volt elviselni a Halottak napját, ami bármikorra is esik hivatalosan, nekem november elseje. Mindig akkor mentünk ki a temetőbe, az idén könnyebb volt a szívem, mert már a másnapon járt az agyam. Makóra utaztam, meghívott az a férfi, akit exemnek szoktam nevezni, hogy töltsem ott a születésnapomat. Még a gondolatom is kitalálja, már annyira vágytam hozzá, meg a kedvenc városomba. Nagyon jó nála. Amikor 4-én, a szülinapomon felébredtem, már a konyhában volt, s kávét főzött, amikor kimentem utána, szólt, hogy ágyba akarta hozni, gyorsan visszabújtam a paplan alá. 53 évem alatt még senki nem hozta ágyba a kávét, valamikor, ha beteg voltam, anyu a kakaót, de már rég volt részem ilyen kényeztetésben. Hamar elszaladt az a pár nap, hétfőn reggel már indulnom kellett haza. Nagyon nehéz volt a szívem. S először mondta ki ő is, olyan jól meglennénk mi együtt. Szerintem senki sem hinné el, hogy szex nélkül is imádom, az odabújása, a kedvessége, a közös érdeklődés többet jelent számomra, mint egy érzelem nélküli szeretkezés, s érzem, tudom, ha csökkenne a fizikai távolság, erre a problémára is megoldást találnánk. Remélem tényleg eljön, ahogy ígérte, én mondtam neki, akár hosszabb időre is szívesen látom, gondolatban hozzátettem, akár még örökre is, de nehéz dolog ez, én sem tudom feladni az életemet, ő sem igen, bár hogy most nincs munkája, akár nálam is ellehetne. Most nem tudom, mit csináljak, nem szabadna újból belé szeretnem, mert akkor megint kiborulok. Közben ózdi kedvesem is gyógyulgat, a napokban már el tud jönni hozzám, most olyan, mintha az egyiket megcsalnám a másikkal, holott tudnak egymásról, bár már nem emlegetem őket a másik előtt. A kedvesem a testemnek kell, az exem a lelkemnek, bár a testemet is odaadnám neki, s tudom, hogy kedvesemnek én is csak egy test vagyok, az exemnek pedig egy lélek. 14000 Ft az útiköltség, ha látni akarjuk egymást. Ha én is munkanélküli lennék, hogyan találkoznánk?
Tegnap felment a vérnyomásom, délutánra belázasodtam, rázott a hideg, mára teljesen elmúlt. Szomszéd néni szerint mindez amiatt van, mert ideges vagyok és szerelmes.
De nem lehet szeretni igazán azt, aki nem hagyja magát. S mivel ma, vasárnap délelőtt már megint kezdtem depizni, helyre kell rázni magam. Még a fizetésem elég lenne kettőnknek, az optimizmusom az kevés. S hiába szeretnék segíteni, ha a másikat az láthatóan zavarná. Úgyhogy marad minden a régiben, én itt, ő ott, nekem itt a kedvesem, neki ott vannak a könyvei és időnként összetalálkozunk, összebújunk, mint két árva gyerek és lassan elmúlik az életünk. Nem ennyit szeretnék erre a hátralevő pár évre, de úgy látszik, csak ennyi jár nekem. És már megint bőgök.
November 15. Gábor kérdezi, ha meghív mikulás utáni hétvégére, elmegyek-e? :) Hát persze! Előtte való hét nekem jobb lenne, mert akkor még nincs elszámolás, de hát segélye és nekem fizetésem sincs még akkor, úgyhogy maradtunk a meghívás idejében. Annyira örülök, ilyen még nem volt, hogy én nem is céloztam arra, hogy szeretnék menni, meg nem is rég jöttem haza és már szeretné, ha újból mennék. Visszafogom a vásárlásaimat, majd inkább ott, együtt. A hagymaszökőkút helyén már ott lesz az adventi koszorú, ha kiteszik rá a tavalyi díszeket, megkeresem rajta az enyémet. Tavaly vittem. I love Makó!
Még 2 hét és ott leszek. Már gyűjtögetem az ajándékokat, köztük a legfontosabbat, egy könyvet. Semmivel sem lehet nagyobb örömöt szerezni exemnek. Bár a múltkor a felhalmozott mosóporaimból vittem egy jó adagot, annak is nagyon örült. Megpróbálom elhozni Ózdra, bár nem hiszem, hogy sikerül, pedig annyira, de annyira jó lenne, ha végre én is vendégül láthatnám. Ha csak 1 hétre jönne, még ha délelőtt dolgoznom is kellene, akkor is hátha rákapna az ittlét ízére. Szomszéd néni 80 évesen szurkol nekem, nekünk, tudja a részleteket, s tudja, milyen sokat jelent nekem a barátsága. Ma láttam kedvesemet is, a buszra vártam a TESCO előtt, amikor elmentek előttem az autóval, a feleségével volt bevásárolni. Ő nem vett észre. Később írta, jó nekem, én legalább láttam őt, míg ő engem nem. Érdekes a mostani életem, korábban elképzelhetetlen lett volna számomra egy nős szerető, mára már feldolgoztam magamban ezt a helyzetet. Ismerkedni már nem ismerkedek, korábban igen, keresgéltem valakit, aki mindkét szerepet betölti az életemben, de ha nem nős lenne, akkor nem tudnék az exemhez utazni és azt nem hiszem, hogy elviselném. Jó ez így. Szomszéd néni csak azt sajnálja, hogy eltékozoltam a fiatalságomat, hisz 17 évig úgy éltem, mint egy aggszűz. De el nem tudtam képzelni, hogy én kelljek valakinek, mára már megjött az önbizalmam, s vele együtt a férfiak érdeklődése, s volt idő, amikor azon kellett tűnődnöm, hogy ki is legyen a "testi" barátom. De aztán az idő megoldotta. Remélem, még sokáig élek és élvezhetem az életet, az utazást, a kényeztetéseket.
