Holnap ünnepeljük József Attila születésnapját. Az interneten akadtam erre a hírre, hisz jószokásom szerint, ha nincs előttem a naptár, azt sem tudom, hányadika van. Eleget bajlódok dátumokkal a munkahelyemen, itthon elég tudnom, hány nap van még a hétvégéig. Kedvenc versem az Óda, Nagy Attila előadásában. Egyszer régen, amikor még jártam az országot és néha a világot, Budapesten hallottam tőle élőben, a rádiós kívánságműsor élő felvételén, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, ahol meghívott hallgatóként voltam jelen. Kerestem ezt a felvételt, nem találtam. Helyette hallgassuk meg Latinovits Zoltán előadásában.
A költészet napjának előestéjén hadd emlékezzek meg anyuról is. A belőle áradó érzések vers formájában törtek fel a napvilágra. Sosem kellett rímpárokat keresgélnie, a sorok ösztönösen törtek fel belőle, nem hagyták aludni, míg papírra nem vetette a betűket. Sokak szerint túl érzelmesek ezek a költemények, de milyenek legyenek, ha a belőle áradó szeretet tette őket ilyenné.
A következő sorokat nekem írta:
akinek te voltál a templomi oltár.
