Az előbb próbáltam megkeresni azt a szakácskönyvet, amit aputól kaptam 10 éves korom körül, de aztán feladtam a kutatást és inkább az emlékeimre hagyatkozom. Ha jól emlékszem, valami olyasmit írt a belső oldalra, hogy családom gyakorló főszakácsának szeretettel. Hát én eléggé sokáig gyakorló is maradtam.
A mi családunkban nem foglalt el központi helyet a főzés. Mindig volt meleg étel és nagyon finom volt, amit anyu főzött, de azt tudtam, hogy nem élvezet neki a konyhai munka. De az, hogy ízlik, amit csinált és jó étvággyal fogyasztottuk el, az már örömöt szerzett neki. Próbálta mutatni, mit és hogy csinál, de nem volt nagy affinitásom a dologhoz, azért néhány dolgot akaratlanul ellestem tőle, erre mostanában jöttem rá. Aztán nem is erőltette, azt vallotta, majd főzök eleget, ha férjhez megyek. Viccesen a szemére is hánytam később, azért nem mentem férjhez, mert mindig a főzéssel ijesztgetett.
Aztán mégiscsak próbálkoznom kellett. Először a Balaton mellett lakó szerelmemért. Ha utaztam, vittem magammal a kis kézzel írott füzetemet, amiben még a töltött káposzta hajtogatási módját is leskicceltem. Legnagyobb sikerem a "mostohafiam" 25. születésnapjára készített ünnepi vacsora. Aztán az utak elmaradtak, mert rájöttem, szerelmem jobban szereti a kocsmában lehörpintett italokat, mint az én főztömet. Én meg utálom a részegeket.
Aztán apu meghalt, ketten maradtunk anyuval, az élet ment tovább a régi kerékvágásban, én dolgoztam és mindig készen várt az ebéd, mire hazaértem. Még akkor is, amikor már kemoterápiára jártunk. Csak az azt követő néhány különösen nehéz napon kellett nekem megfogni a fakanalat, egyébként anyu gyengén, betegen, részletekben, mert könnyen fáradt, de megfőzött. Örömöt akart szerezni nekem.
Halála után találtam meg néhány füzetlapot, amire recepteket írt nekem, s mindegyik aljára odaírta, jó étvágyat.
Jó darabig nem főztem, ettem, amit találtam, főleg édességet, meg is lett az eredménye. Aztán csak szükség lett a receptekre. Még most sem szeretek főzni, de doppingolom magam egy-egy új konyhai eszközzel, lábassal, gáztűzhellyel. Aztán ha belefáradok, akkor befizetek ebédre. Ha arra ráunok, megint főzök. Egyedül vagyok, megtehetem.
