Mindig irigykedve nézem az Animal Planet adásait. Milyen jó lenne, ha nálunk is lennének olyan szervezetek, amelyek foglalkoznak az árva cicákkal, kutyákkal! Ha sok pénzt nyernék, biztos létrehoznék egy menhelyet számukra. Ha nem nyerek, de valaki csinálna ilyet, szívesen segítenék társadalmi munkában. Sokszor úgy hiszem, jobban szeretem az állatokat mint az embereket. Az utóbbi időben anyu is mesélte, ha az úton meglátott egy kutyát, meg egy gyereket, először a kutyust nézte meg, csak utána a gyereket. Nálam ez hasonlóképpen működik, annyi eltéréssel, én van, amikor a gyereket észre sem veszem. Remélem ezzel nem bántottam meg egyikőtöket sem.
A cicáim lelkesedésének okára már rájöttem. Örülnek nekem, de igazából akkor kitörő ez az érzés, ha meglátják a kezemben a tejesdobozt. De ettől függetlenül szeretek gondoskodni róluk. Ők még nem bántottak meg.
Pénteken főleg nyugdíjas ismerőseimmel grillpartyn voltam. Éneklés (ők), evés (én is) és tombola után már hazafelé készülődtünk. Több bontatlan szeletelt kenyér is maradt, meg némi zöldféle. Csoportunk kedves, lelkes, de túlbuzgóan jószívű tagja alább említett munkanélküli barátosnémnak hozott ki egy kenyeret. Barátném a terasz mellett bagózott, rossz, saját maga által tömött cigarettát szív, egyébre nem jut pénze, bár sokszor mondom neki, miért nem szokik le, de nem is ez a lényeg. Egyik tagunk szinte rikácsolva kelt ki magából, sajnálva a kenyeret, felemlegetve 5000 Ft-ot, amit tavaly kapott Kati tőlünk (ez nem igaz, vagy 3 éve összegyűlt 2-3 EFt, amit valaki javaslatára akkor Katinak adtunk). Többen csatlakoztak a rikácsoló kórushoz, felidézve az otthoni macska, kutya etetést, bagózást és ami eszükbe jutott. Nem sikerült elég gyorsan lecsillapítani őket, mert Kati meghallotta. Elképzelem, mit érezhetett. 3 éve nekem is volt hasonló élményben részem. Anyu halála után maradt pár általam gyártott könyvecske, amelyet városunk egyik vezetője megvett, 10 EFt-ot kaptam érte. Az összeg akkor nagyon sokat segített rajtam. A könyvet kollégáinak szánta ajándékul. A következő találkozókor, amin én nem voltam ott, többen azért voltak felháborodva, hogy azt a pénzt a csoportunk kapta volna, ha nem nekem adják. De milyen negédesek tudnak lenni, ha valahol jótékonykodni kell! Akkor majdnem kimaradtam a csapatból. Nem is túl gyakran járok. De van néhány kedves, fiatalabb és idősebb tag, akik miatt néha elmegyek, fotózok és filmezek, de igazából már nem érzem jól magam köztük. A történethez tartozik, hogy a végén csak rábeszélték Katira a kenyeret, az is vitt, aki a legjobban kárált. Én ezentúl meggondolom, mennyire kelek a nyugdíjasok védelmére, amikor kolléganőim szidják őket. Persze vannak kivételek. Tisztelet nekik.
Zárszó:Visszanéztem a grillpartyn készült fotókat és filmet. Több tanulság is van:
1. Ha jó fotót akarsz, akkor fényképezőgéppel csináld!
2. Ha nyekereg az állvány, akkor ne forgasd!
3. Ha saját magam is szerepelek a filmen, akkor ne álljak háttal a kamerának. Se oldalt. Se szembe. A legjobb, ha rajta sem vagyok.:))
