Végre sikerült. Eljutottam az alig 30 percre eső településre. Már írtam korábban, hogy sehogy sem akar összejönni a dolog. Hétfőre szabadságot vettem, mert hétvégén szar a közlekedés. Reggel felébredek, szakad az eső. Nem baj, mondom, később jó idő lesz. Szendvicsek elkészítve, hátizsák megpakolva, kamera, fényképezőgép elrakva. Előkerestem a jól kitaposott, kedvenc kék mokaszinemet, mégsem megyek az új sportcipőmben! Felveszem, belül valami tör. Szétszakadt a belseje, ki kellett dobnom. Nagyon sajnáltam, ara márkájú volt, ha mond ez nektek valamit. A papagájos cipőm. Felvettem az újat. Azt szoktam mondani, nekem még a papucs is feltöri a sarkamat. Ezért megelőzve a bajt, már jó előre mindig leragasztom. Igen ám, de sebtapasz sehol, hétvégén itt volt a keresztlányom, elhasználta. Gyalog kellett elindulni, 20 perc a buszindító, ahogy itt a buszpályaudvart mondjuk. Félúton már vérzik a sarkam. Patikába be, de így már biztos nem érem el a buszomat, pénzt is kéne levenni, ugyanis a keresztlányom stb.....
1 óra múlva indul a következő járat, 2-es busszal addig is hazajövök. Átöltözöm, mert melegem van. Megint gyalog megyek, nem szeretek várni. Meg lehet, hogy el sem éri a helyijárat. Szilváson kisvasúttal kimentem a nagyrétig, úgy 10 évente egyszer felmászok az ősember barlangba. Most jött el a 10 év, szerencsére így távol kerülök a hiperaktív kisfiúktól, akiknek kiabálását a videóm megőrizte. Nincs türelmem a gyerekekhez, sem a fiatalokhoz, sem az emberekhez. Szerencsére nincs tömeg. Többször megállok, meredek a hegy, én sem lettem vékonyabb. Ami elrémisztett, hogy sosem volt tériszonyom, de most a keskeny részeken picit szédültem. Lehet, a cukor. Félúton felfelé lemerült a kamerám akuja. Félúton visszafelé a fényképezőgépé is. Volt nálam 4 ceruzaelem, azzal működött. Közben rámcsörgött a barátosném, de nem bírtam visszahívni, csak a nagyrétről, amikor már ültem. Szólt, inkább siessek haza, Ózdon már dörög. Ott még semmi, de amúgy is mentem volna. Szívesen elücsörögtem volna a nagyréten, ha nálam a laptopom és tudok netezni. Ez a technika átka, a függőség. A fátyolvízesésnél már dörgött, picit lejjebb, már szakadt is. Szerencsémre egy élelmes vállalkozó gumikerekes kocsijával feljött, hátha valaki nem akar elázni. Tele lett a kocsija. Azt mondta, szívesen elhozna Ózdig is. :))
A szokásos időben, háromnegyed 3-kor már itthon voltam. Még mondja valaki, hogy nem jól sikerült a kirándulás!
De azért jó volt, s remélem nem telik el újabb 2 év, hogy elmenjek egy kicsit kikapcsolódni.
indafoto.hu/tumtum/szilvasvarad
2008.07.03
Ma arra gondoltam, megint el kéne menni Szilvásra. De aztán eszembe jutott, hogy igazából nem is erre vágyom, hanem arra, hogy valahol nagy nyugalomban egy pléden feküdjek kinn a szabadban, mint gyerekkoromban, vagy egy kényelmes nyugágyban szundikáljak. Aztán azon törtem a fejem, hogy ilyesmit hol is tehet az ember? Egy wellness hétvégén. Pénzem nincs rá, ezért csak reménykedem, a sok-sok apró nyeremény mellé bejön egy ilyen is. Jó levegő, nyugalom, csend (mondjuk ez itthon is megvan), és egy kis változatosság. Fortuna, gondolj rám!!!!
