Itt ülsz egyedül és böngészel a hálón. Számtalan ismerősöd van, akiket személyesen nem is ismersz, mégis tudod, hogy élnek valahol. Gyerekeket nevelnek, vagy egyedül vannak, dolgoznak, vagy munkanélküliek, egészségesek, vagy betegek. Sokfélék, akár az élet. Szó sincs itt a politikáról, bár együtt szidjátok a vasutassztrájkot, a lopós vagy annak gondolt postásokat, a trehány nyereményjáték szervezőket. Sokszor vitatkoztok, irigykedtek, megsértődtök, kibékültök. De ha baj van, segítetek. Jó kis társaság ez.

A szelestei nyereményutamra féláron utaztam, mert Szegedről valaki, egy virtuális(?) ismerősöm elküldte a Magyarország kártyáját. Amikor Egyiptomba repültem, megírtam neki, bár nem mondtam, hogy miért, hogy mikor utazom, mert szerettem volna, hogy a többiek megtudják, ha történik velem valami. Mert igen sokszor történik valakivel valami. Alig egy éve gyászoltuk el ildicc-et, aki fiatalon, néhány perc alatt halt meg az utcán. Virágot küldtünk a sírjára, virtuális gyertyát égettünk érte, s azóta sokan hozzá "imádkoznak", hogy segítsen nekik a pályázatokon. És most megint elment valaki, negyven évesen. Nobika. Évek óta betegeskedett, de amíg tehette, játszott. Halála előtt 1-2 órával még írt a fórumon. Utolsó hozzászólása a Jézusom:( volt. Most már csak ő tudja, hogy valamelyik megjegyzésre reagált-e így, vagy már rosszul érezte magát. Nobika, nyugodj békében, és ha van odaát, szervezd a nyereményjátékokat, majd egyszer mi is csatlakozunk ahhoz az égi fórumhoz.

Hát az eszem megáll. Úgy néz ki, Nobika "feltámadt". Az egész webnyereményes társaság meg van döbbenve, előbb-utóbb kiderül, mi történt. Ilyet csak egy beteg elme produkálhat. Majd leírom, ha többet tudok.