Na, ma megkaptam. A hirfal.hu oldalon megjelent egy cikk. "Szörnyű: Idős nőt gyilkoltak meg saját lakásában Budapesten" címmel. Egy 60 éves "néni"-ről van benne szó. Aki ismer, tudja, mi a véleményem a bűnözőkről, a halálbüntetés eltörléséről, hozzászóltam, de nem a gyilkosság tényéhez, hanem ahhoz, ami eszembe jutott róla és már rég bántja a csőrömet.
"A lényegen nem változtat, mert az szörnyű. De miért kell egy 60 éves nőt idősnek titulálni? Kikérem magamnak előre is. Bár egy fiatalnak már én is idős vagyok (gondolom), de a híreket nem gyerekek írják."
Erre valaki agyát elöntötte a vér és sommáson levonta a következtetést:
"Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan tuskó, hogy egy ilyen szörnyű hír hallatán/olvasatán azért háborodik csak fel, hogy a 60 évest idősnek titulálják?!?!? Normális maga? Bevette a gyógyszerét, vagy elgurult?"
Válaszoltam neki, bár kedves ismeretlenünk nemigen tér vissza a tett színhelyére:
"Nem vagyok tapintatlan tuskó, az első mondatomban benne van a "szörnyű" szó. Ismeretlenül ne ítélkezz felettem, mert én is írhatom rólad, hogy te meg egy ***** vagy, holott lehet, hogy csak ez a hozzászólásod tesz azzá. Egyébként nem ez a hír hozta ki belőlem a felháborodást, már régen idegesít, hogy néha a TV-ben is jó harmincas bemondók 60 éves öregekről beszélnek. Szerintem ez a tapintatlanság. Különben én sem bánnám, ha a gyilkosok halálbüntetést kapnának. A fiatalok egy része meg jó nevelést. Bár ez a kevésbé fiatalokra is ráférne néha. Na, most hány embert haragítottam magamra!"
A *** helyén a bunkó szó állt. Tényleg. Nem lehetne az iskolákban tanítani, hogyan viselkedjenek a fiatalok a hozzájuk képest idős emberekkel? Nekem is volt ezzel problémám, tizenévesként egy 27 évest már elég öregnek gondoltam, hogy ne merjem letegezni, de megbeszéltük a dolgot. Miért nem lehet nekik megmagyarázni, hogy ne nénizzenek, bácsizzanak le senkit, a csókolom helyett a huszonéves inkább a Jó napot kívánok köszönést használja?
Engem idegesít, ha egy frissen végzett pedagógus csókolomot köszön, idegesít, ha egy láthatólag beteg embernek nem adják át a helyet, de az is idegesít, ha jó erőben lévő piaci kofák megjegyzéseket tesznek a fiatalokra a buszon. Idegesít, ha ezresekért állva kellene utaznom, mert tele van a busz nyugdíjasokkal, bár azoknak is lehet fontos programja, de ha csak azért ülnek buszra, mert pár forinttal olcsóbb valami a nagyvárosi piacon, akkor fizessenek érte. Nem szeretném, ha öregkoromban röhögnének rajtam, csak azért, mert nem vagyok már fiatal, de azt sem szeretném, ha gügyögnének velem, mert attól még, ha az ember megöregszik, nem lesz megint gyerek. Azt szoktam mondani, nem a kort kell tisztelni, hanem az embert, de ez egyre nehezebben megy, tudom magamról. Türelmetlenek vagyunk, idegesek, könnyen vagdalkózunk a szavakkal.
Egy kicsit zavarosra sikeredett ez az egész, mert csak leírtam, amit gondoltam, s úgy látszik, csak este tudok normálisan fogalmazni. De legalább az idegességem elmúlt.
