Most már akárki akármit is mondhat, visszavonhatatlanul itt a tavasz. Érzik a macskák is, az enyémek nem, mert szigorúan fogamzásgátlóra vannak szoktatva, de az otthoniak igen. Az udvaron adják elő elviselhetetlen szerenádjukat. A szomszéd tacskó is szerelmes, nem tudni, kibe, az ő szivét az illatok vezérlik. Ilyenkor kevesebbet eszik, még az imádott szaloncukorra is úgy kellett rábeszélnem. S bár nálam nem járnak kankutyák, azért biztos, ami biztos alapon nyomot hagyott előszobai futószőnyegemen. A gerlék éneke is más, kissé rekedtes hangon "beszélgetnek" egymással, ami már az udvarlás első jele. Úgyhogy jöhet még fagy, vagy hóesés, akkor is itt a tavasz.
Én sem szeretnék kimaradni az érzésekből, felteszem ide egyetlen aktképemet. De csak 18 éven felülieknek!
Van úgy, hogy egy kis tréfa, pici nyeremény feldob. S ha jól érzem magam, jön valaki, vagy valami és lelomboz. Nekemmostrosszakedvemmertbetegvagyokésezértteseérezdjólmagadkollégám megbántott. Azt mondta, hogy senki, vagy nagyon kevesen olvassák a blogomat. S mindezt gúnyosan. Azért bántott meg vele, mert a blogírás sok mindenen átsegít, kedvenc esti elfoglaltságom és nem igaz, hogy senkit sem érdekel. S még ha úgy is lenne, ha senki sem olvasná, akkor is írnám. Meg egyébként is, semmi oka nincs piszkálódni. Hát ennyit a jókedvről. De azért sem hagyom magam.
