Mostanában gyakran eszembe jut, hogy milyen jó lesz 15 év múlva, ha nyugdíjas leszek. Ha egyáltalán élek még akkor. Nem egészséges dolog ilyenekről gondolkozni, az ember örüljön annak, hogy dolgozik és nem is túl rossz munkahelyen, de belefáradtam a mókuskerékbe. Hajnalban kelni, délelőtt robotolni, délután haza, jó, otthon semmi dolgom, de ott is ugyanaz a program. Aztán reggel kezdődik minden előlről, várom a hétvégét, aztán a fizetést, aztán a szabadságot, majd a karácsonyt és megint új év van. Anyagi okok miatt még utazásra sem készülhetek. Pedig nagyon hiányzik a kikapcsolódás, elmenni valami jó kis helyre, kikapcsolni a telefont, nem is hallani a benti dolgokról. Ezzel szemben a munka csak nő, a fizetés valószínűleg nem, még hétvégén is van tennivalóm, harmadik hónapja nincs, aki váltson. Szóval elfáradtam. Néha eszembe jut, meddig bírom?
Mit szeretnék? Egy kicsivel több pénzt, hogy rendbehozhassam zilált anyagi helyzetemet és érezzem, hogy megbecsülik a munkámat. Egy kicsivel több türelmet, ha tévedek és/vagy halogatok valamit, akkor megértse a főnököm, hogy nem azért van, mert lusta vagyok. Hanem azért, mert van más határidős meló is, amiről lehet, hogy már el is felejtkeztek, nem kerül a szemük elé, mert megcsinálom és küldöm e-mailben. Bár ebben én vagyok a hülye, minden elkészített jelentést, statisztikát és egyéb sz@rt az orruk elé kellene dugni. Egy kicsivel több önfegyelmet, hogy rendbe hozhassam egészségemet. Egy boldog párkapcsolatot, hogy elfelejthessem délután a benti dolgaimat, hogy megoszthassam örömömet és bánatomat és végre ne csak emlékezzem, hanem élhessem is az életemet. Hétvégén szabadságot, vagy legalább köszönjék meg, hogy ilyenkor is időt áldozok a szabadságomból. Néha eszembe jut, milyen jó lesz, ha meghalok, már nem lesz semmi dolgom. De ez hülyeség, mert akkor mi lenne a madaraimmal, a macskáimmal, Töpikével a szomszédból. Mert nekik biztosan hiányoznék. Egyáltalán, érdemes ilyen kurva becsületesnek lenni? Ha még egyszer kezdeném, megpróbálnék szarni az egész világra.
Még írtam pár sort, de elveszett valahol útközben. Ennyi.
