Most már tényleg. Gerlém egyfolytában bűvöli a párját, ez azt jelenti, hogy a konyhaablakom párkányán beül a jobb sarokba és mondja, mondja. Hétfőn hazahozok a munkahelyemről egy muskátlit, mert igazából akkor kezdik el a családalapítást, ha kikerül legalább egy cseréppel. Tapasztalatom szerint ez igazi szerelmi ajzószer a számukra. Már megtanultam, hogy nem szabad mind kitenni, mert egyikről a másikra lépkedve mindegyiket kipróbálják, mint a szerelmesek a lakás összes fekhelyét. Majd az "eset" után megörökítem a fészküket. Az új fényképezőgépemmel. Ha egy kicsit kimelegedne az idő, valamelyik hétvégén úgy elmennék kirándulni, de valami érdekes helyre. Szilvás, Miskolc szépek, de általában ez az úticél. Busszal elég nehéz valami új helyet felfedezni, de majd kitalálok valamit. Szeretnék fotózgatni, filmezni, ha már így felszereltem magam. A hétvégi munkát meg kihagynám, néha nekem is lehet, hó végén úgyis tudok korrigálni. Egy kicsit megkönnyebbültem, egy részről PB megnyugtatott, másik problémám is megoldódni látszik, amit régen tudtam, nem lenne szabad colát innom, mert ha abbahagyom, néhány napon belül eltűnik a problémám. Az orvosok régen kinevettek ezért a megfigyelésért, de lesz@rom az orvostudományt, az én testemet én jobban értem. Legalábbis azt szeretném hinni.
Az órákat átállítottam, bár legnagyobb meglepetésemre a dvd felvevőm magától átállt. Ti se felejtsétek el!
Korábban azt ígértem, nyerek még márciusban egy wellness hétvégét. Holnap az utolsó nap, kicsi az esély, hogy sikerüljön. Bár időm lenne rá, mert nálunk is bevezették a 4 napos munkahetet. Mindig ezt vártuk, persze nem így, azt hittük, majd a gazdasági jóléttel együtt köszönt ránk. Rnéni azt mondta, akkor a fiaéknál is ez lesz. S majdhogynem arra utalt, hogy a fiának nehezebb lesz, mint nekem, egyedülállónak, hisz ott a két gyerek, meg az unokák. Mondtam neki, azért az egy kicsit más, a fia gyerekei saját lábukon állnak, s jó állásban, azt már nem tettem hozzá, legfeljebb csak egyszer 1 évben mennek el külföldre nyaralni. Nem írom le, mit üzemeltet az egyik unoka, legyen elég annyi, egy ismerősöm férje náluk van alkalmazásban. :( Na, mindegy, Rnéni rendes, csak egy kicsit naív. Meg hát szereti a családját, utánuk engem is, épp ezért nem is szép tőlem, hogy itt írok róla.
Eléggé feldúltan érkeztem haza, nem érintett kellemesen a nemtúlkevésdenekemnemelég fizetésem megnyírbálása. Erre találtam a leveles ládámban egy megcímzettlen (egy vagy két t?) borítékot. Azt hittem, valami házmester által bedobott értesítő. A címzés a levélben t. jegyző úr. Kiesett egy kis cetli, ebből derült ki, hogy a szomszéd házból egy általam ismert, de nem túlzottan szeretett 78 éves öregasszony arra akart megkérni, gépeljem már le neki a levélkét. Mivel tudom, hogy rosszindulatú, áskálódó, már eleve undorral olvastam a sorokat. Volt abban minden, miért nem törődnek a házzal, megjegyzem társasház, nem tudom, a jegyzőnek mi köze hozzá, miért a ház előtt fordulnak meg az autók az utcán, az iskolásgyerekek hangosak és miért két kapun jönnek ki a suliból, az utcánkban csempészautók járnak, meg a B. lépcsőházban két kutyát is tartanak és Xné Y Z háromszor is leviszi a kutyáját naponta. Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban, nemes egyszerűséggel az üres borítékra firkantottam neki. A lényeg tömören és udvariaskodás nélkül az volt, hogy nekem sem időm, sem energiám levelet gépelni, ami a kutyát érinti, macska- és kutyabarát vagyok, meg szeretem a fákat, tehát az elveimmel is ellenkezik az, hogy én ezt a levelet megírjam. A többire nem emlékszem. Rnéni megígérte, holnap bedobja a levelesládájába, mert nekem nem volt kedvem vele beszélni. Na, látom előre, minden leszek, csak nem rendes asszony:) Ha valamit hallotok tőle, felőlem, ne higyjétek el.:))
Na jó, megyek alukálni. Azért nekem is jöhetne már a tavasz, lassan kirügyezem.
