Mindig is híve voltam az euthanáziának, még akkor is, amikor nem tudtam, hogy így hívják. Az értelmetlen, visszafordíthatatlan fájdalomnak nincs értelme, megértem, aki úgy dönt, hogy vége, ha már nincs remény a gyógyulásra. Most kaptam egy telefont, hogy szolnoki unokatestvérem mély kómában fekszik, mert túladagolta magának a morfiumot. Gyógyíthatatlan beteg. Előtte felhívta a testvérét, elköszönt tőle. Engem nemrég igazolt vissza az iwiw-en. Tudtam, hogy nagy beteg, de az ember mindig reménykedik a gyógyulásban. De van, amikor már a reménynek sincs értelme. 57 éves.
Fájdalom
2009.05.15. 20:22 tumtum
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarstalanul.blog.hu/api/trackback/id/tr281123886
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
