Na, ezt se hittem volna, hogy kerülőúton kell hazajönnöm. Az egyik ház előtt mindig kinn ül egy hapsi. Nem az esetem, nagyhangúnak hívtuk anyuval, mert szerintem ha a háza előtt suttog, még az is harsogásnak tűnik. A múltkor megszólított, hogy hallotta, van netem, megnéznék-e neki valamit. Modtam, igen, majd ha jövök jövő héten hazafelé, megmondom. mit találtam. Idáig még rendben is lenne, de ahogy továbbjöttem, hallottam, ahogy a mellette ülő szomszédjának "odasuttogta", hogy egyedül él. Egész héten esett az eső, nem tudtam neki megmondani a keresés eredményét. Ma jöttem, megint kinn ültek egy páran. Odaszóltam, hogy nem tudtam neki megmondani, amit kérdezett. Azt mondta, nem baj, ...., itt a nevemet mondta és hogy milyen szép most a hajam. Tudni kell, hogy lenőtt a töve, be kéne festeni és levágni, mert bűn ronda, de fodrászra csak jövő héten lesz pénzem, úgyhogy elképzelhetitek. Gyorsan eljöttem, s most este befestettem, mert ha ez tetszett neki, akkor remélhetőleg a festett nem fog. Itt ülök a sötét szobában, az ölemben a laptop, a fejemen a rákent festék, s arra gondolok, isten őrizzen meg ettől a férfitől. De azért biztonságból egy másik úton jövök ezentúl haza. :)
Kerülőúton
2009.06.29. 20:55 tumtum
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://tarstalanul.blog.hu/api/trackback/id/tr661216335
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.