Az elmúlt két nap megkoronázása ez a mai este. Tegnap megtudtam, hogy meghalt nagyanyám utolsó testvére, 90 körül volt, igazából nem nagyon tartottam velük a kapcsolatot, meg szép kort élt meg, mit írjak még. Ma délelőtt meghalt az 57 éves unokatestvérem, nagyon beteg volt, neki is már megváltás volt a halál. Mióta anyu meghalt, én nem tudok senki miatt sírni, csak ha nagyon magányosnak érzem magam és el vagyok keseredve. Olyankor. Ha magamat siratom.
Este bepakoltam a mosógépet, színfogó kendővel, összeraktam a fehérneműimet és az új barna nadrágomat. Olyan gyönyörű barna színű bugyogóim lettek, hogy csak na. Tanulság, nem mind arany, ami színfogó (kendő). Most próbálom menteni, ami menthető, még egy mosás, csak (volt)fehérekkel, vanish-sel és 2 színfogóval. Majd kiderül. Megérdemlem, ha ilyen hülye vagyok. Munkahelyi dolgokról már nem is írok, azt kibeszéltem magamból már valakinek, s megkönnyebbültem tőle. Hát ennyi.
Nekem szófogó kellene. Előző napi fehérítés nem sikerült, a másnapi Clorox már igen, ha nem is tökéletes, de elmegy.
Ma érdekes dolog történt velem. Munka után mentem haza, folyosóablakból integetett Rnéni, a szomszédasszonyom. Szokott, szoktak várni hazafelé, hol valami finom kajával, hol kéréssel, hol csak egy jó szóval. Ahogy közeledtem a házhoz, olyan jó székelykáposzta szagot éreztem, s eszembe jutott, milyen jó lenne, ha szombaton azt főzne Rnéni. Ahogy felértem, meséli, hogy holnap székelykáposztát akar csinálni, s elfelejtett húst venni hozzá, s ami otthon van, az kevés, s hívott volna, de nem hallottam, nem megyek-e az IS-be. Ma kivételesen nem voltam, anyunak vittem virágot a szülinapjára. De szerencsére tegnap vettem olyan húst, ami neki kellett, probléma megoldódott, holnap én is finomat eszem. Ja, csak az az érdekes, hogy megéreztem, mire gondol és még a kaja szagát is éreztem.:)
