... nem tudok elaludni. Lassan tényleg rászokom a xanaxra. Még megy valami műsor, addig nincs baj, de kikapcsolom a TV-t, eszembe jutnak az elmaradt munkáim és kimegy az álom a szememből. Vagy eszembe jut egyik kollégám, aki rendszeresen sportot űz belőle, hogy napjában többször is megkérdezi, kész vagyok-e ezzel vagy azzal. Ami éppen fontos neki. Volt olyan, hogy estefelé hívott fel, hogy megkérdezze. Bár szerintem bizonyos okok miatt már nem is emlékszik rá. Sokszor kikapcsolom a telefont, de ha eszembe jut, legszívesebben belerúgnék. Az idegorvos már kiírna betegre. Aztán van olyan hivatal, ahol azt gondolják, minden cégnél egy egész osztály foglalkozik az általuk kért hülye adatszolgáltatással. Kollégák halála, betegsége illetve felmondása miatt rámmaradt egy csomó ilyen, persze fent említettnek eszébe sincs ezeket visszavenni, inkább rálőcsölte másra. Még jó, hogy olyanra, akivel szeretek együtt dolgozni. Közben a nagyfőnök baszogat, miért nincs meg ez vagy az a meló, neki megint más a fontos, mindenkinek más, én meg csak kínlódok. Hát igen, az irodistáknak nincs dolga, ugye?
Holnap temetésre kell mennem, délelőtt el ne felejtsem felhívni az orvosomat, ugyanmár írjon nekem egy receptet és hagyja a patikában, mert csak kedden tudnék rendelésre menni és elfelejtkeztem a cukorgyógyszeremről. Azt sem tudom, észrevenném-e, ha kihagyom. Meg mi lenne, ha le se szarnám a betegségemet, legfeljebb rövidebb ideig élnék, de addig azt ennék, amit akarok. Meg kiszabadulnék a taposómalomból. Csakhát anyunak megigértem, hogy vigyázok magamra, bár ez nem igazán vigyázás, ahogy élek. Sajnálok sok mindent, ami kimaradt az életemből, most utálok sok mindenkit, elegem van mindenből, jó lenne egy kicsit betegnek lenni. És itthon maradni. De akkor miből élnék meg? Lehet, ha újból születnék, sok mindent másképp csinálnék. De erről már lemaradtam. Kezd hatni a nyugtató, meg nem akarok olyat írni, amit később megbánnék, ezért most elköszönök. Jó éjt mindenkinek!
Különben ők az igazi idegnyugtatók, ha lehetne, cigiszünet helyett leszaladnék hozzájuk, sok feszültségem megoldódna.
Kis vöröses Mozillámat a napokban elütötték. Szegényke, olyan aranyos volt, remélem, legalább még élt, örömet szereztem neki az etetéssel és a simogatással. Az égi állatkertben már sok állatkám szaladgál.
