Ilyen szar idő, meg szar nap, mint a mai, nem hiányzott. Amúgy sem jó a kedvem, ma volt az unokatestvéremnek a búcsúztatása Szolnokon, nem tudtam elmenni. Temetése nem lesz, hazaviszik az urnáját. Holnap temetésre megyek, régi jó kolléganőmnek az apukája halt meg. Ma bejött egy idióta ügyfél, s még el sem küldhettem a francba. Viszont egyik kollégámat már majdnem elküldtem, egyszer úgy kihúzza nálam a gyufát, hogy nem teszi az ablakba, amit kap tőlem. Másik kollégámat megzavartam délutáni nyugalmában, jól van, igaza van, mi a francnak telefonálok, amikor holnap is megmondhattam volna neki, amit akartam. Csak utána eszembe jutott, hogy most már nincs senki az életemben, akit bármikor hívhatok, mert nem zavarom, sőt örül nekem. Hát igen, ez a szar abban, ha az ember árva. Na szóval, ezzel végleg elromlott a napom. Majd holnap, holnap biztos jobb lesz.
Azért aranyos dolog is volt. Hazajöttem és nem tettem rögtön ki magot a nagyszoba ablakba a madaraimnak, hanem elkezdtem főzni. Erre először az egyik, utána a másik gerlém is megjelent a konyhaablakban és nézett befelé. Erre muszáj volt megetetnem őket.
Na, még ez is. Bekopogott a szomszédasszonyom, elköltöznek, mert kilakoltatják őket. A kis tacskójuk minden nap várt haza. Ma is átszaladt és nem tudta, miért sírok, csak nézett rám nagy ártatlan szemekkel. Nagyon fog hiányozni. Most pár napig nálam marad, míg be nem tudnak költözni az albérletbe, mert hárman háromfelé alszanak addig. Szeret engem, de biztos neki is nehéz lesz, mert nem tudja majd, miért nem tud hazamenni. Szegény ártatlan jószág, ő aztán tényleg nem tehet semmiről. Bezzeg a sok kurva cigányt nem rakják ki! Bár lehet, hogy azokat is, csak nem tudok róla. Szóval jó napom volt.
