Társtalanul

Tessék, tessék, hölgyek, urak, lehet röhögni rajtam. 92 kg, mióta hazajöttem Tunéziából, 89, 167 cm magas, molett, festett hajú, 50 éves nő vagyok. Ha ez még kevés, szívesen felsorolok egy-két betegséget, hogy még hangosabban lehessen kacagni. De ami bizton nem mondható rám, nem pitizek (pitiznék) az anyósomnak, ha kell valami, megveszem és nem begyűjtöm, s nem esem kétségbe, ha pár percig nem én vagyok a középpontban. Hogy honnan jutott mindez eszembe? Valaki merő jóindulattal ma a tudomásomra hozta, nehogy már azt higyjem, bárki is felnéz rám, milyen bátor voltam, mert ejtőernyővel huzattam magam. Csakis azért jöttek oda, hogy rajtam röhögjenek, s mikor mondtam neki, nem érdekel, ha kiröhögnek, akkor megkérdezte, akkor miért a többiek előtt csináltam? S egyébként is a főnök azért akart befizetni tevegelni is, mert röhögni akart rajtam. Vedd tudomásul, ha hastáncolni akarok, akkor hastáncolok, ha ejtőernyőzni, akkor ejtőernyőzök, ha bármi mást akarok, akkor azt a bármi mást is megcsinálom, függetlenül attól, hogy neked, vagy másnak tetszik-e az. Jóneveltségem visszatart a többi gondolatom leírásától. S tudod, én inkább olyan szeretek lenni, akit .... na jó, ezt már kitöröltem.