Véletlenül bekapcsoltam a TV-t és épp a Balatonról ment egy műsor, jó volt újra látni az ismerős tájakat, bár épp Fonyód nem került sorra. A Balaton kedvenc tájam, igaz, 1994 végén, 1995 elején jártam ott utoljára. Már nem is emlékszem pontosan, olyan régen volt. A legszebb emlékeim a gimis korombeli szakszervezeti üdülésekről szólnak. Földvár, Széplak. Rengeteget rendetlenkedtünk anyuékkal a vízben, velünk volt mindig az elmaradhatatlan gumimatrac, az olyan biztonságot nyújtott nekem, mint kolléganőm felfújható párnája. Akkor még lebegni is tudtam a víz hátán, meg néhány métert úszni, mert tudtam, ott van apu, aki kiment a vízből, ha baj van, még nem volt olyan óriási a víziszonyom. Bár már volt akkor is, de igazából akkor teljesedett ki, amikor főiskolás koromban úgy kellett kihúzni a strand medencéjéből, Kazincbarcikán.
Jaj, most jutott eszembe, voltam azóta is, csak az északi parton, egy ismerős nyaralójában, Révfülöpön. Velünk volt Csöpike, egy budai keverék kutyus, aki annyira megszokta, hogy pórázon viszik ki dolgát végezni, hogy amikor a gazdija kiengedte a kertbe, nem tudta, mit kell csinálnia. Úgyhogy rá kellett tenni a pórázt és a kertben megsétáltatni, hogy elvégezhesse a dolgát. Egyébként szabadon szaladgált, de kakilni csak pórázon tudott. Szomszéd bácsi kutyusa meg meg volt veszkődve anyuért, ha kimentünk hátra a kertbe, ő már a kerítésnél ugrált, s dobta át kedvenc játékát, egy darab parafalapot. Azt vissza kellett adni, átnyúlva megsimogatni, s akkor kezdődött minden előlről. Olyan jót tesz az ember lelkének az állatok szeretete. Történt egy misztikus dolog is velem. Lent sétált a két család a kikötőben, de anyu elfáradt, úgyhogy hazaindultunk a nyaralóba. De a vasút utcánál megmakacsoltam magam, hogy ide még menjünk be. Nagy nehezen sikerült rávenni a társaságot, s alig mentünk pár métert, amikor az egyik kapun megláttam kiírva a családnevemet. A kertben nem volt senki, becsengetni nem akartunk, de valószínűleg távoli rokon lakhatott ott, mert később eszembe jutott, hogy apai nagyanyám járt Révfülöpre nyaralni.
Aztán nyertem egy egyhetes nyaralást Bélatelepre, amiből két éves kapcsolat lett, addig is érdekes tevékenység volt a panzió reklámozása, ott létemkor a háziasszonyi szerepkör, az ingyen gulyásért sorbanálló holland vendégekkel történő "beszélgetés", de ez már a múlté. S miért lett vége? A távolság miatt hosszú időnek kellett eltelnie addig, míg rájöttem, hogy az alkohol előttem áll a fontossági sorrendben. S bár a másik fél próbálta ennek ellenkezőjét bizonygatni, ennek csak az lett az egyetlen következménye, hogy lecseréltük itthon a telefonunkat.
Nem akartam ezt a balatoni dolgot felemlegetni, de most annyira kikivánkozott belőlem. Ez is én voltam, anno, a gyár megszűnése körüli években.
