A munka ünnepe. Korábban leírt okok miatt ez már a 3. nap, hogy itthon vagyok, s mivel kipihentem magam, ezért unatkozom és mozgásra vágyom. S mivel a munka ünnepe van, ezért dolgozom egy picit. S most nem a sokat emlegetett hivatalnak, hanem anyu emlékének. Nekiálltam takarítani. Ez némi nehézségbe ütközik, mert a kisebbik szobám el van barikádozva virágokkal, még december elején kiköltöztetett szomszédasszonyom rakta be hozzám, hogy majd elviszik, azóta is igyekeznek vele. Most délelőtt levándorolt egy túlnőtt példány cserepestől együtt a földre, szerencsémre talpával lefelé esett, így nem túl sok föld hullott ki belőle.
Vettétek észre, hogy leültem és takarítás helyett a számat jártatom? Hát ilyen vagyok. A mosógépem azért megy, s mivel ma szeretném magam elszeparálni a való világtól, nem sokára kiteszek egy papírt az ajtómra, hogy elmentem. Nincs kedvem vendégekhez. Az előbb hívott munkanélküli volt kolléganőm, hogy menjek le az MSZP-s majálisra. Most ahhoz sincs kedvem, csak az bánt, nehogy azt higyjék, elpártoltam tőlük. Bár látom ennek az oldalnak is a hibáit, de attól még nem álltam át a másikra, nem vagyok az a köpönyegforgató típus, nem járok a Damaszkuszi úton, s nem leszek Saulból Paul. Már ha jól emlékszem a dolgokra. Ennyire még futja vallásos ismereteimből, sokkal többre sajnos nem. De legalább nem játszom meg az ájtatatost, miközben egy kanál vízben folytogatom az ellenfeleimet. Ez egy politikai hasonlat, illetve a mostani politikai világra jellemző hasonlat akart lenni.
Közben szégyenlem magam, mert előbb emlegetett ismerősöm biztos fel akar jönni a majális után internetezni, de én nem szeretném, ha feljönne. Egyszer már mondtam neki, hogy a hétvégém szent, de nem mindig akarja megérteni. Meg aztán a takarítás után a hivatalnak is kell szentelnem néhány órai munkát, ahhoz meg kell a számítógép. Régebben jól el tudtunk beszélgetni, de most feljön, s úgy gondolom, internetklubnak néz, még ha ő kérdez valamit, akkor sem figyel a válaszra, annyira belemerül a gépbe, arra meg, hogy én meséljek el neki valamit, semmi remény. Nagyon hiányzik anyu, vele mindent meg lehetett beszélni, egy férfi ismerősöm van, akinek mindent elmondhatok, ha éppen olyanja van és meghallgat. Dehát őrá sem zúdíthatom a problémáimat! Meghát ő mégsem az anyám!!
Gerlém ül az ablakban a fészkén, egyik tojáskája már biztos megzápult, mert nem kelt ki belőle semmi. Nem tudom, mikor tudatosul ez benne és mit fog tenni. Nem merem elvenni tőle. Néhány éve motoszkál bennem egy gondolat, vajon mit csinálna, ha mutatnék neki egy tyúktojást? De még nem próbáltam ki.
Na megyek, takarítok egy sort, aztán majd jövök....
Jöttem, láttam és kifáradtam. Közben érdekes élményben volt részem. "Valaki" kopogott kívül a kisszoba ablakomon. Óvatosan odamentem, hát egy kékcinke dolgozott éppen. Elég hosszan leesett a vakolat, kilátszik a téglasor és az ablakkeret és a tégla között rés van. A drágaságom azt szélesítgette, amikor elég nagy lett neki, bebújt és benn kopogott tovább. Közben eljöttem és nem tudom, elrepült-e, vagy benn pihen, úgyhogy nem merem a rést eldugaszolni. Most már nem csak az a kérdés, hogy mikor jön az asztalos ablakot csinálni, hanem az is, melyikkel kezdi, mert egyikben is költenek, másikban is költenek, meg én is költök, mert sokba kerül. Na, majd az idő megoldja. Honnan tudják az állatok, hogy szeretem őket?
A nap vicce:
Az FBI nyomozói megállapították az egyik nyulacskáról, hogy egészen biztosan terrorista. Csak azt nem tudják még, hogy ingyom-bingyom vagy tálibe?
Közben átdolgoztam magam az éjfélen, pihentetésül elugrottam a youtube-ra és megtaláltam gyerekkorom egyik kedvenc dalát. Jól kibőgtem magam, mert eszembe jutott, hogy ma van anyák napja. Anyóca nagyon hiányzol!
Kis gerlemamám itt alszik velem szemben. Én ülök benn a szobában a fotelben, ő kinn az ablakpárkányon. El van húzva a függöny, látjuk egymást. Fel-felpislog, aztán alszik tovább. Egy picinye kelt ki, az előbb etette. Mielőtt visszament a fészkére, ideszállt a nyitott ablakhoz és nézett befelé. Kikönyököltem hozzá és énekeltem neki. A Muzsika hangjából az Edelweiss-t szoktam előadni, gondolom, a szomszédok örömére.:) Figyel, néha pislog, de barátságosan néz. Nagyon bírom őket.
