Olyan érdekeseket szoktam álmodni. Ma éjszaka például Törökországba utaztam a kollégáimmal, de Olaszországon keresztül. S leszálltunk egy éjszakára valamelyik nagy olasz városban, már a nevére nem emlékszem. És én boldogan mondtam a többieknek, hogy látjátok, én bíztam benne, hogy megint megyünk nyaralni!!! S míg a többiek egy helyben ácsorogtak, én elsiettem szétnézni, s egy aluljáróban találtam magam. Erre ma reggel a szokásos játszós emailek között jött egy, törökországi utat lehet nyerni és az volt a kérdés, hogy Alanyában az egyik szállodában min keresztül lehet eljutni a nemtudommiig. S a helyes válasz az alagút volt. Lehet, hogy ezt álmodtam meg előre?
Az egyik legszebb álmom, már utazási, az volt, amikor a kínai nagy fal tövében álltam egy csoporttal és örömömben sírtam, hogy ott lehetek. Évekkel ezelőtt álmodtam, de még most is emlékszem rá.
Velencében viszont tényleg sírtam, annyira megható volt, hogy ott lehetek. Énrám az utazások vannak ilyen "siratós" hatással. Imádok utazni, mostanában különösen a kollégáimmal. Eleget vagyok egyedül, jól esik társaságban lenni, viszont elengedni csak külföldön tudom magam igazán. Itthon meg egyedül szeretek lenni. Szóval elég bonyolult a lelkivilágom. A múltkor panaszkodtam, hogy a hétvégén nem bírom kimozdítani magam a lakásból. Na, tegnap délután le kellett sétálnom a Tescoba, mert beleégette az agyamba magát a Pilóta keksz, ma meg a legnagyobb esőben mentem Coca cola zeroért. Mert megkívántam. Csuda egészségesen étkezem, de egyszer élünk! S ha csak addig, mint anyu, akkor van még 12 évem. Az nem túl sok, ki kell használni! Ha nem lennék ilyen kövér, kipróbálnám a siklóernyőzést is, az nagyon tetszik. Bár pénz is kell az ilyenekhez.
