Szörnyű ürességet érzek magamban, ez nem az én napom. S már évek óta nem éreztem ilyet, de annyira-annyira vágytam rá, hogy Valaki magához öleljen és megvigasztaljon. A vigasztalás meg is volt, de nagyon vissza kellett fognom magam, hogy egy odabújással el ne ijesszem magamtól.
Már másnapra rendbe jöttem, csak röpke pillanat volt az egész. S közben itt volt a hétvége, teljes idegi kikapcsolódás. Most kimozdultam, szeretem a hideget, a havat. Elmentem fotózni, meg vettem egy jó kis tokot az új 500GB-os külső winchesteremnek. Mert persze mondanom sem kell, a vásárlás mindig segít, ha elkap az elmagányosodás érzése. Egyébként jól vagyok, tulajdonképpen mindennek nagyon tudok örülni, néha még annak is, ha új nejlont rakok a szemetesbe. :) Szörnyülködöm viszont Egyiptomon és Tunézián, imádom mindkét helyet, de még én sem indulnék most el oda. Majd egyszer. Most Nápolyba készülök, még útitársat kell keresni, de ha nem lesz, megyek egyedül. Már alig várom.
Tegnap olyan érdekes volt, szinte állandóan a Facebook-on lógok, beszélgetek, lájkolok, játszom és egyszercsak valaki, egy ismerősöm beírta nagy ijedten, hogy megmozdult náluk a föld. Aztán többen. Élőben éreztem át az országban történteket. Érdekes ez a világ.
