Társtalanul

Szerelmem beteg és nem mondja mi baja, mert ő olyan, mindent maga akar megoldani. Én meg olyan vagyok, hogy mindenben segíteni akarok. Már rosszabbnál rosszabb dolgokat képzelek el és ennél szarabb érzés nincs, mint amikor nem tehetsz semmit. Mert nem hagyják. Lehet, hogy kisebb is a baj, mint amire én gondolok. A bizonytalanságot sem bírom, szerelmes idézeteket, dalokat tesz fel a fészre, de sokszor már azon is kételkedem, azok egyáltalán hozzám szólnak-e. Nem tudom, mikor találkozunk, találkozunk-e egyáltalán, jó lenne, ha tiszta lenne minden, mert ha soha többé, akkor hozzá kell szoknom a magányos léthez, mert én akkor soha többé már senkit nem akarok megszeretni. S senkit sem akarok magamhoz közel engedni. Marad megint a magány. Közben meg majdnem megbolondulok érte. Hazajöttem kipihenten, most mér megint depisen bőgök. Mert senki sem várt itthon. Na, hat a xx, mennem kell aludni.