Ennek a blognak az a címe, hogy társtalanul. Nagyon jól megvoltam egyedül, míg egy rosszul végződött, de kellemes kapcsolat rá nem döbbentett, jobb, ha van valakid. Azt már tudom, nem szabad messzire keresgélni, mert a távolság megöli még a nagy szerelmeket is, a kicsiről nem is beszélve. Ami kimaradt az életemből fiatal koromban, mert akkor más normák között éltem, azt most kell megtanulnom. A társ keresést. Mégpedig úgy, hogy nem véletlenül találkozol a nagy vagy kis Ő-vel, hanem célirányosan keresed, ki szabad, kivel vagytok egymásnak szimpatikusak.... És ezt türelemmel kell csinálni. Sok értéktelen, már számodra értéktelen ember között kell rátalálnod az igazira, megszerezned és ami a legnehezebb, megtartanod. Mennyivel könnyebb lenne, ha már ismernéd, de az ismerősök között nem merek próbálkozni, mert nem akarok elveszíteni emiatt egy jó barátot. Marad tehát a vadászat. Van egy "oktatóm", akivel szkájpolva beszélünk a társkereső férfiak lelkéről, sok bizalmas dolgot megosztva egymással. Az ő segítségével, többek között, tettem magam túl a lelki válságon, segített rajtam, amikor kétségbe esésemben furcsa dolgokat művelve fordultam hozzá, mint vadidegenhez, a többi maradjon titok.
Jó ez az internet, hisz sok minden kérdésemre választ kerestem és találtam, csak megváltozni nem segít.
Öreg vagyok, csúnya vagyok, kövér vagyok. És mostanában semmi sem sikerül. De eljön még az én időm is, csak győzzem kivárni.
