Már korábban írtam ide, de kitöröltem, mert nem akartam senkit sem megbántani. Meg már lényegtelen is. De a mai reggel, az csodálatos volt. Itt volt T., egyre jobban hozzászokom a kényeztetéshez. Hú, sok ilyen hajnal kellene.
Közben eltelt pár nap és a kedélyem ismét hullámzó. Biztos hozzájárul a munkahelyi hajtás is, nem fizikai, hanem idegi hajtás. De a legfőbb ok, hogy K. nem jelentkezik. Olyan jó volt elképzelni, azt a sok szeretetet, amit majd kapok tőle, esetleg azt, hogy együtt élünk majd. Tudom, hülyeség így elképzelni dolgokat, hisz még nem is találkoztunk, de egy normális embert ismertem meg benne a szkájpon, a hosszú beszélgetések alatt. Egy darabig el is hittem, hogy rengeteg a dolga és azért nem jelentkezik, illetve hagyja, hogy éljem az életemet, de most már nem bírom így. Tegnap írtam neki, hogy elmegyek pár napra megint Zsóryra, lefoglalom a szállást, de ha úgy gondolja, hogy a munkája már engedi, és el tud jönni hozzám, akkor nem megyek. Azóta sem válaszolt. Ez olyan megalázó, amúgy is sérült a lelkem, most megint sírhatnékom van, pedig már régen tettem. Megint előjött az az érzés, hogy senki sem szeret, senkire sem számíthatok és az nagyon szar érzés, ne tudjátok meg. G. is kínlódik a maga dolgaival, néha én próbálok neten keresztül lelket önteni belé. T. jön, két-három hetente, aranyos, meg minden, de az csak szex. Jön, aztán megy, szinte nem is beszélgetünk, furcsa ez az állapot. Én olyat szeretnék, aki megért, megszeret idővel, együtt lehetünk és nem kell félni a lebukástól, mert független, beszélget velem, néha nálam alszik, kirándulunk. Na pont ezek hiányoznak. Azt hiszem, most bőgök egy kicsit, aztán szétnézek ismét a twoo-n, hátha sikerül valakire rátalálnom, aki nem csak kefélni, vagy szkájpolni akar, hanem szeretni is.
Közben G. is meghívott, nem megyek-e le hozzá, bemennénk Szegedre megnézni a Munkácsy kiállítást. Jó lenne, csak írtam neki, inkább júliusban, mert ha most lemondom Zsóry-t és közbejön valami és nem tudok Makóra menni, akkor kiborulok. Jobb a békesség, most Zsóry, aztán majd következő hónapban Makó, esetleg hazafelé Bakonybél, mert ott van még egy wellness utalványunk, kettőnk nevére. Na majd alakul, legalább kiutazhatom magam. Nekem most azért is jó Zsóry, mert majd 1 hétig ott lehetek, G. meg azért addig nem biztos, hogy elvisel. :)) K. még nem jelentkezett.
A sors. A szállóban javítják a medencét. Közben működik, de betonoznak. Szóval megyek Makóra. Ott csak 3 éjszaka, de az is teljes 2 nap. Kialkudtam a minden esti szökőkút látogatást és G. azt mondta, főz rám. Megpróbálom rábeszélni a canopy-ra is. S én is átcsúszom megint a Maros fölött. Jó móka. Meg Szeged, Munkácsy kiállítás, ha bejutunk. Legalább nem leszek egyedül. S imádom Makót és szeretek G-vel lenni, pedig már "csak" a barátom.
79 éves szomszédasszonyom, aki majd minden kínomat, örömömet ismeri, azt mondja, K. biztos megijedt tőlem. Ezt ő viccesnek találja, nekem rosszul esik, bár lehet, igaza van. 18 év van köztem és K. közt, ez nem is lenne baj, de én sem vagyok mai csirke, K. meg 71 éves. Lehet, átgondolta, mit jelent az ő korának egy ilyen fiatal nő, akiről lehet azt gondolja, nagy igényei vannak. Pedig ha tudná, hogy a nagy szeretet és a törődés pótolja nálam a szexet, bár ahogy én tudom, azzal nincs nála probléma. Bár mondom, még nem találkoztunk. Közben igyekszem, nehogy beleszeressek valakibe. T-be azért nem, mert ő csak szex, meg egyébként sem független. G. messze van, meg már megégettem egyszer vele magam, inkább szeretném megtartani, mint jó barátot és nem elveszíteni, mint elmúlt szerelmet.
Sajnos nagyon gyorsan elrohan az az idő, aminek lassan kellene telnie. Már véget ért a makói vakáció, nagyon jó volt, sok séta, beszélgetés, kirándulás Szegedre, nagy alvások, pihenés. Barátság. Nem mondom, hogy nem szeretném, ha több volna, mert borzasztóan érzem ilyenkor G. hiányát. Pár napra Budapesten maradok, tegnap jöttem és holnap után akarok reggel hazamenni, de erősen gondolkodom a holnap délutáni utazáson, mert nagybátyám szokás szerint berúgott és nem vagyok én hozzászokva a részeg emberekhez. A nyugalmat kívánom. Lehet, azt gondoljátok, sokat nyavajgok, de még mindig nem találom a helyemet. Már párkapcsolati téren. G-vel imádok lenni, de kell(ene) valaki, aki szeret, aki tisztel, aki kíván és aki szintén velem szeretne lenni, akivel közös programokat csinálva tudnám leélni az ünnep-és a hétköznapokat. Bejött a képbe egy velem egykorú ózdi férfi, csetelünk pár napja, szkájpolni is szeretett volna, de mondtam, majd ha hazamegyek. Azért aki velem egyszer összejön, nem lesz könnyű dolga, mert akár féltékeny természet, akár nem, ha belegondolok, én se örülnék neki, ha elmenne napokra a régi barátnőjéhez nyaralni, még ha plátói is a kapcsolat, lehet, én sem hinnék neki.
