Hát nem tudom, hogy sikerül-e, de megpróbálom magam kimozdítani a lakásból. Ha szép idő lesz, holnap délelőtt kirándulok egyet Szilvásra. Fotótúra lesz, viszem a gép leírását és kisérletezek. Sajnos nem tudok csak automata üzemmódban fotózni, ezen szeretnék túllépni. Szilvás jó hely, rengeteg állattal, s remélem nem túl sok emberrel.

Azért furcsa, mennyit változtam. Régen imádtam utazni, volt olyan év, hogy négyszer voltam külföldön, szakszervezeti beutalóval, a túristákkal, a KISZ-esekkel és egyedül. Most már egy félórás autóbusz utat is kétszer meggondolok. Öregszem? Persze fizetés előtt más is visszatartja az embert, nem szeretem, ha ki van számítva a pénzem. De nem hagyom magam magam által lebeszélni.

Először óvodáskoromban nyaraltam Szilváson a gyereküdülőben.Mindig nagyon anyás voltam, emlékszem, amikor anyuék eljöttek vasárnap meglátogatni, nagyon sírtam, amikor otthagytak. De azért szép emlékeim is maradtak. A mókusok, a törpe, akihez elvittek minket, hogy ha véletlenül találkozunk, ne féljünk. Kis játék vízimalmokat csinált fából. Másodszor alsó tagozatos koromban küldtek el anyuék nyaralni, de egy hét után haza kellett hozniuk, mert mire jöttek, én már összepakoltam és azt mondtam, ha nem visznek haza, elszököm. Nem volt más választásuk. Elképzelhetitek, ahogy gurulunk haza biciklivel és a pakundekli bőröndömmel. Már ebédre sem maradtam, mert féltem, hogy otthagynak.

A kép óvodáskoromban készült. Kissé viharvert, az arcomat retusálnom kellett a rajta lévő hiba miatt. Úgy-ahogy sikerült.

Másnap reggel: Esik az eső. Ennyit a kirándulásról.