Sehogy sem akar összejönni ez az utazás. Tegnap elhatároztam, ha el is lesz borulva, akkor is megyek. Erre szakad az eső. Holnap be kell menni dolgozni, pénteken más programom lesz, a hétvégén szar a közlekedés. Csak ezért az egyért hiányzik, hogy nincs kocsim.
Kárpótlásul álljon itt anyu egyik verse.
Szilváson...
Az évszázados öreg fák tövében
lábam tapos a smaragd szőnyegen,
csak némán lépkedek a puha pázsiton,
mint régi-régi szép emlékeken.
Együtt jártunk ott hajdan kéz a kézben,
sok-sok nyár repült azóta el,
s az ismerős fák zúgó lombjain
már álmodik a néma ködlepel.
A százéves bükk göcsörtös vén testét,
mint hű barátot úgy öleltük át,
s hallgattuk az énekes madarak
párjukat hívó, csábító dalát.
Csak hallgattuk a csodálatos zenét,
és néztük, hogy vakít a fény,
a lombok között átcikázó sugár
megpihen az öreg tó vizén.
A kis fahídon átballagok némán,
szívem szorítja őrült fájdalom,
s szemem behunyva úgy érzem megint,
a kezed nyugszik itt a vállamon.
