Kész lett az útlevelem. Évekig nem volt, mióta nem kell az únióban, azóta még külföldön sem jártam. Először 1983-ban jártam Bécsben. Emlékszem, a kék (nyugati) útlevél kiváltásakor még jellemzést kellett kérni a munkahelyemen és csoda, hogy megadták, mert akkoriban az volt a jelszó, hogy először a szocialista országokat kell megismerni. Általában az IBUSZ-szal utaztam, de jártam a túristákkal, a KISZ-esekkel, szakszervezeti beutalóval, szlovák iroda segítségével és nyereményutakkal is külföldön. Leggyakrabban Csehszlovákia volt az úticél. Sokszor a Magas-Tátra, Pozsony, s egyszer-egyszer Luhacovice, Brno központtal a cseh várak és kastélyok, Trencsény és a Vág völgye, Malonya az arborétummal, Alacsony-Tátra. Aztán Ausztria. Bécs, Salzburg és a Salzkammergut-i tavak, Tirol. Velence. Ettem islert Bad Ischl-ben, ittam Budweiss-t Ceské Budejovicében, sört Münchenben. Nem is jut minden eszembe. Nektek ez csak egy felsorolás, nekem emlékek sora. Imádtam utazni. Főleg külföldre. Nagyon szeretem, ha nem értenek meg, és kézzel-lábbal mutogatva, orosz, szlovák, német s számítógépes angol szavakat összekeverve kell megértetni magam.
Aztán apu beteg lett, 6 év múlva meghalt, kevesebb lett a család pénze, ritkábban utaztam. Anyu betegsége és halála óta nem is voltam külföldön. S most utazom majd Egyiptomba. Imádok utazni.