Imádom, amikor esik a hó. Ilyenkor elmúlik a rossz kedvem, szeretek az utcán sétálni. Minden olyan szép és tiszta lesz, friss a levegő. Egyik első havas emlékem olyan 4 éves koromból származik. Reggel arra ébredtem fel a társbérletben, hogy anyu beszélget a szomszédasszonyunkkal. Majd az ölébe vesz és elvisz az ablakhoz, kinn minden gyönyörű fehér és nagy pelyhekben hull a hó. Ez a szomszédasszonyunk később börtönbe is került, már nem emlékszem, hogy miért. Fiatal nő volt, pici gyerekkel, akit sokszor mi vittünk el sétálni, mert az anyja nem törődött vele. Mindig én akartam tolni a babakocsit. Pár évvel később, amikor már albérletben laktunk egy másik helyen, fedeztük csak fel, hogy mennyi mindenünk eltünt. Csipke terítők, abroszok, s ki tudja, mi még. Mert az első időben, anyuék naívan nem zárták a szobát, s bár alig volt valamink, azért mégis tudott lopni. A gyereket a nagyanyja nevelte fel.
Albérletes időnkből származik a történet, amin anyu és barátnője mindig sokat nevettek. Leültek kávézni, de nem volt cukor. Nem volt mit tenni, tettek a kávéba a szaloncukorból. Emlékeztek még a konzum szaloncukorra? Na, förtelmes lehetett vele a kávé, de anyuék mindig azt mondták, hogy jó volt, mert akkor még fiatalok és egészségesek voltak, a szegénység sem számított.
Most már nem látok ki az ablakon, mert az udvar és a park, ahová nézek, sötét. Remélem, még havazik. A meggyvágók még nem kerültek elő, néha egy-egy jelenik meg, de volt olyan év, hogy azt hittük, betörik az ablakot, annyian jöttek. Tengelicek, zöldikék, cinkék és a gerléim látogatnak meg, az irodaablakban erdei pintyek voltak, pedig ők ritkán jönnek az etetőmre. Reggel a macskám farkára léptem, nem tudjátok, ez mit jelent az Álmoskönyv szerint? :))
Állatkáimnak több eszük van, mint egyes ellenzéki képviselőknek, akik markukba röhögve ötölték ki a jobbnál jobb kérdéseket a selyemhernyó tenyésztésről, a szombathelyi szentek bélyegre kerüléséről és még számtalan fontosabbnál fontosabb dologról, azt hitték viccesek, pedig csak primitív bunkók. A Híradót hallgatva összefüggésbe hoztam nemi identitásukat holmi népi edényféleséggel, bár nem szokásom a másságot szidalmazni, s ez a történet sem erről szólt, csak már sok volt az idétlenségből. De ne politizáljunk, mert nincs szükség vérnyomásemelésre. Inkább örüljünk a hónak és a szép emlékeknek.
