Holnap nőnap. Mivel úgy alakult, hogy most éppen senkinek sem számít, hogy nő vagyok, megajándékoztam én saját magam. Vettem Picinél egy tavaszi szoknyát, a turiban meg egy klassz szandálcipőt. S mindez kitelt 6000 Ft-ból. Nem is vagyok egy drága nő. Előttem egy másik maca vásárolt, nagyon klassz dolgokat, 3 részes kosztümöt (nadrág, szoknya, blézer) és hozzávaló blúz. Sajnos nem az én alkatomra való cuccok voltak. Vagy szerencsére? Mert az ő számlája 24000 Ft volt. Igaz, mondta Picinek, a párja örül, ha vesz valamit. Hát így könnyű. :)
Március 8.
Aputól általában hóvirágot kaptunk, sokak által lenézett ajándék volt, én jobban szeretem, mint bármilyen nagy csokrot. Amíg lehetett kapni, mindig vettem halála után az ő nevében eggyel. Kedvencem még a tulipán, az orgona, sajnos egyik sem tart sokáig. A díszítéseket nem szeretem. Egyszer apai nagyanyámat mentünk nőnapkor köszönteni. Vittünk neki egy csokor hóvirágot és egy boroshordó bonbont. Nem tudom, emlékeztek-e rá. Finom csoki volt, egy félbevágott hordó formában, s benne valamilyen bor tölteléknek. Mamuka nem volt otthon, a hóvirágot begyömöszöltük az ajtó levélbedobóján, a bonbont meg hazavittük és jóízűen megettük. Később elmeséltük neki, nevetett rajta, tudta, milyen falánkok vagyunk (voltunk).
