Jobb híján a tv2-t nézem, a beszélgetős műsorok közül még Joshié az, ami nézhető. Bár mostanában itt is egyre több a cirkuszoló cigány, azért a problémák nagy része életszerű. Ilyenkor, látva a kiszolgáltatott nőket, a család által tönkretett gyerekeket, arra gondolok, milyen jó dolgom is volt nekem. Szerető családban nőttem fel, s bár párkapcsolataim nem voltak szerencsések, azért nem panaszkodhatom az életemre.
Nincs nagyobb káros szenvedélyem, kivéve, hogy mint minden nő, szeretek vásárolni, csak hát nem ruhát, hanem műszaki cikkeket, vettem megint részletre egy szuper fényképezőgépet. Több ismerősöm szerint bátor vagyok, meggondolatlan, volt, akinek meg sem mutattam, mit vettem, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát. Neki a számlák kifizetése is gondot jelent, most mit kínozzam ilyesmivel. De azért én nem vonhatom meg magamtól ezeket az örömöket, mert más nem tudja, vagy nem meri magának megvenni! Lennének még álmaim, idén leszek 50 éves, jó lett volna elutazni valahová, de egyedül nincs kedvem, bár Egyiptomba még egyedül is elmennék. Na, már megint Egyiptom!
Van megint dorombolós kiscicám. Néhány hete kezdett el hízelegni, most már azt sem tudja, mit csináljon, annyira dorombol. A múltkor már elfeküdt a porban, szép tiszta fehér bundija csupa kosz lett. Az állatok mindig megnyugtatnak. Szomszéd kutyus is többször átjön, ma délután is már háromszor. Mindig van itthon cicakajám, abból szokott kapni, de most elfogyott és elfelejtettem venni. Valamit nagyon magyarázott volna, de nem értettem meg, csak miután hazament. Finom szalonnát hoztam haza és megérezte a szagát. Ha mégegyszer átjön, adok neki belőle. Túróscsuszát szerettem volna csinálni, de szemüveg nélkül vásároltam és főtt-füstölt szalonnát vettem véletlenül.
A reklámban menhelyi kutyusokkal reklámozták a Pedigree-t. Ahogy azok a szegény árvák tudnak nézni! A hajléktalanokat nem tudom igazán sajnálni, de az állatokat nagyon. Ilyen vagyok.
Kicsit összevissza írtam, de beszélgetni volt kedvem, s nem volt kivel. Bocs.
Az előbb felhívtam anyu barátnőjét, mióta betegeskednek, nem látogatom őket, mert úgy érzem, terhelné őket a vendégség. Nagyon aranyos házaspár, szerettem volna E. nénivel beszélgetni, lenne pár dolog, amit szívesen megkérdeznék, de szegény olyan süket, hogy a házbeliek már mindent hallanának, amikor ő még semmit. Mondta is, hogy néha igent mond a nem helyett, nagyon rosszul hall. Aztán közvetítőként használtuk a férjét, dehát egy női beszélgetés férfi közvetítővel nem az igazi. Nagyon hiányzik anyu.
